Sajnos van egy szomorú aktualitása is ennek a posztnak. Richard „Dick” Shahinian aki mindössze 6 hangsugárzót tervezett, de ezekkel örökre beírta nevét a „hifi-nagykönyvbe”, 2017. november 26-án befejezte földi pályafutását.
Hangsugárzóit nem számítógépekkel, nem süketszobában méricskélve, hanem a legfontosabb hangtechnikai műszert használva, fül alapján alkotta meg. Karmesterként, állandó koncertlátogatóként, a klasszikuszene elméleti és gyakorlati tudoraként mindent tudott az akusztikus hangszerek hangjáról, azok megszólaltatásáról, reprodukálásuk nehézségéről. A valós koncerthangzáshoz hasonlóan nem az egyes hangokat, a „kihegyezett” frekvenciameneteket tartotta fontosnak, hanem az összképet, az energiákat, a jelenlétérzetet.
Elvének, elképzeléseinek helyességét mi sem mutatja jobban, hogy hangsugárzói a mai napig keresettek, tulajdonosaik féltett kincsei. Aki megbarátkozik a Shahinian hangképpel – légyen az aprócska Elf, vagy a méretes Diapason – már nem fog tudni „hétköznapi” dobozos hangsugárzókat használni. Alapelve az omnidirekcionális hangsugárzás (volt), ami egy szellős, nagy méretű, a hallgatót körbevevő hangképet eredményez, amihez a nagyobb hangsugárzói esetében hatalmas dinamika és a nagyzenekarokat idéző hangnyomás párosul. A Mestertől – tisztelegve életműve előtt – Salzburgban Mozart Requem-jének gyönyörű előadásával búcsúztak.
https://www.youtube.com/watch?time_continue=9&v=neDnpgZPPvY
Némileg elvakult Magneplanar rajongó vagyok, és bár van több hangsugárzó is, ami tetszik, egyedül egy Shahinian-nak sikerült hosszabb időre elcsábítania a panelek világától. Nyolc évig hallgattam nagy-nagy élvezettel egy pár Compass-t és közben álmodoztam a nagyobbakról, az Obelisk-ről és a megközelíthetetlen és teljesülhetetlen(?) titkos álomról a Diapason-ról.
Ismerkedési a Shahinian világával
Shahinian hangsugárzóval ’90 körül találkoztam először. Az „ismerkedést” rögtön a Diapason hallgatásával kezdtem, amit nem lett volna szabad. A tér és a hangenergiák lesugárzása, a koncertterem megjelenítése tulajdonképpen felfoghatatlan és „tapasztalatlan” fül számára befogadhatatlan ám maradandó élményt jelentett. Évekkel később, sok-sok élő koncert és igazán jó hangú rendszerek meghallgatásával „tapasztaltabban” ismét hallhattam Diapason hangsugárzókat. Már tudtam, mit kaphatunk egy-egy kiváló rendszertől, nagyszerű hangsugárzótól – már volt összehasonlítási alapom -, így a Shahinian hangzást már nem csak a lelkemmel értékeltem, hanem a tudatommal is. Nagyon tetszett és egyben nagyon más volt, mint amikkel addig és azután találkoztam. Sajnos, az ára kizárta még az álmodozás lehetőségét is.
Ezen élmény hatására két Magneplanar „között” hoztam haza a Compass-t. Természetesen játékszernek, gyenge utánzatocskának kell tekinteni a Diapason hangzásához képest, de az „irányt” már tudta – nem véletlenül maradt végül nálam közel egy évtizedig.
A poszt másik aktualitását az adja, hogy megjelent Magyarországon egy eladó Diapason. Sajnos számomra még használtan is elérhetetlen áron, de a hirdetés elolvasásával újra felidéződtek bennem a shahinianos élmények… Aki netalán most gondolkodik 2,5 milliós hangsugárzóban, mielőtt dönt, feltétlenül hallgassa meg a Diapason-t mert az elkölteni szánt összeg többszörösét nyújtja hangban, zenei élményben.
Megosztom:
Comments