Fekete Gábor távozásával új dobost kellett keresni a Zenekarnak. Nem volt vitás, ha tartani akarják a színvonalat, jól képzett, komolyabb műfajokban is otthonosan mozgó dobosra van szükségük. Így esett a választás Németh Gáborra, aki éppen elvégezte a Zeneművészeti Főiskola Jazz tanszakát. Nagyon jó választás volt. Egyrészt követte a Fekete Gábor által megalapozott utat, másrészt kiegészítette, kiszélesítette a dob szerepét a Skorpió játékában.
Úgy gondolom, azzal együtt, hogy általában az első két lemezt tartják a legjobbnak, ez a harmadik is nagyon szerethető. Talán kicsit könnyedebb, talán kicsit világosabb, kevésbé „mocskos” azoktól, de remek album. Németh Gábor dobolása pedig önmagában is élmény.
Comments