A hanglemez borító művészete

English language can be selected in upper left corner (British flag). Miért gyűjtjük a hanglemezeket oly nagy szenvedéllyel? Ha csak a zene miatt akkor megelégednénk a másolással, letöltéssel is. A lemezhallgatás szertartásához tartozik a hanglemez borító vizuális élvezete. A kapott információk, stílus jegyek alapján be tudjuk azonosítani a korszakot és az előadót is. Az ötvenes évektől már nem csak a lemezcímkék, hanem a külső borítók grafikai jelentősége is megnőtt fotókkal, szöveggel segítve a vásárlót az adott tárgyat illetően. A lemezkiadók, előadók felfedezték annak a lehetőségét hogy a szűk információn túl vizuális többletet is lehet nyújtani. Az ötvenes évek végére több művész úgy tekintett a hanglemezborító tervezésre, mint az önkifejezés lehetőségére, a festészet, a tipográfia, fotóművészet stb. terén. A sematikus kinézetű borítók (ha festmény akkor klasszikus, ha afro- amerikai fotója szaxofonnal az jazz LP) áradatában kezdtek feltűnni a művészi igényességgel megformált anyagok, különösen ahogy a dupla, vagy tripla borítók a nagyobb felületükkel csábították az alkotókat hogy kiélhessék a fantáziájukat.

A téma sokrétűsége miatt több részben szeretném bemutatni olyan alkotók munkáit, akik valamilyen művészi többletet nyújtanak a pusztán informatív ábrázolásnál. Időszakban pedig a hanglemezgyártás fénykorát, egy két kivétellel az ötvenes évektől a nyolcvanas évek végéig, a számomra kedvencekkel szeretném illusztrálni. Természetesen a teljesség igénye nélkül, hisz nagyon sok egyéb más értékes mű készült. …és természetesen a CD megjelenésével nem múlt el az igény a művészi tasaktervezés iránt, de hát az egy másik, külön fejezet.

Beatles – With the Beatles
Fotó: Robert Freeman

A Beatles második lemezénél merült fel a gondolat a fiukban, hogy aktívan is részt vegyenek a lemezborító tervezésében is. George Harrisont idézve:  Most először gondoltuk hogy kezdjünk művésziesebbé válni! Robert Freemant kérték fel a munkára, azzal hogy merítsen ihletet a hamburgi időkben őket fotózó barátnőjük, Astrid Kircherr képeiből. Így egy sötét folyosón félárnyékban készült az első, ikonikussá vált Beatles fotó. Freeman még a következő négy nagylemez borítóját is fotózhatta.

Beatles – Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club
Fotó: Michael Cooper

Ez a komplett borító már egy kreatív csoport terméke volt, az összköltsége 3000 fontba került (ma kb. 20 000 000 Ft) Peter Blake/ Jann Haworth popművész házaspár tervei alapján. Rendező is volt, Robert Fraser, a fotós pedig Michael Cooper. A képen életnagyságban a kor kultikus figurái láthatóak, a Beatles háttereként. Az együttes Bors Őrmester fantázia katona ruhában, plusz a Madame Tussauds  féle panoptikum viaszfiguráiként . A belső foton a zenekar próbált szépen nézni, de csak az enyhe „beállás” tükröződött a tekintetükben. Michael Cooper korai halála előtt még elkészítette a Rolling Stones – Their Satanic Majesties Request lemezének térhatású fotóját, amivel végképp bekerült a halhatatlan pop-fotósok táborába.

Rolling Stones – Through The Past Darkly
Fotó: Ethan Russel

A képen a zenekar látható ahogy egy üveglapnak tapasztják a kezüket és az arcukat. Ezáltal az amúgy sem a szépségéről híres csapat, rátesz még egy lapáttal, jelezve hogy nem fél megmutatni magát bármilyen helyzetben. Ethan Russel fotózta szintén nagy sikerrel a Beatles Let it Be, Hey Jude és a Who együttes Who is next? borítóit is. Utóbbi szintén rendhagyó, polgár pukkasztó zenekari portré, ugyanis miután falra vizeltek a fiuk, épp be gombolják a nadrágjukat.

Pink Floyd – Ummagumma
Fotó: Hipgnosis

A borítón a „Dorse” effektus segítségével, (ugyan az a kép a képben) mutatja a zenekart. Azzal az érdekességgel hogy a tagok képenként változó pozíciót foglalnak el, ezt addig lehet folytatni amíg a kép mérete felbontása engedi. Hipgnosis a híres tervező művészcsoport, (Aubrey Powel, és Storm Thorgerson) 1968 tól a Pink Floyd albumokon kívül 1983 ig több száz világhírű lemezborítót tervezett, többnyire meghökkentő fotókkal azok tónus módosításaival, montázsaival.

Thin Lizzy – Live and Dangerous
Fotó: Chalkie Davies

Igazi energikus koncert fotóval, Phil Lynott a fényszórók kereszttüzében, talpig fekete bőrben, két gitárossal keretezve a háttérben, került ez a lemez a kedvenceim közé. Chalkie Davies ízig vérig igazi „rock fotós”, a New Musical Express munkatársaként a ’70 es években számos punk, és új hullámos együttes képeivel alakította rendkívüli karrierjét. (David Bowie, Sex Pistols, Clash, stb.)

Patti Smith – Horses
Fotó: Robert Mapplethorpe

Robert Mapplethorpe, az ifjú fotóművész, Patti Smith akkori élettársának korai alkotása az énekesnő portréja. A feministák elismerését kivívó kép fekete fehéren, markánsan, mellőzve a férfi szemmel kívánatos női „rekvizitumokat” ábrázolja az art punk énekesnőt.  Mapplethorpe csodálatos portrékat készített többek közt Peter Gabriel, Iggy Pop, Debbie Harry, Amanda Lear, és sok más sztárról.

Bruce Springstien – Born in The USA
Fotó: Annie Leibovitz

A Bruce Springstin -nel készített fotó sorozatból ezt a képet ahol szemben az amerikai lobogóval, nekünk háttal áll, szerkesztették az album elejére. A képen nagyon „laza” az énekes tartása, szerinte azért jobb háttal ábrázolni mert „seggem jobban néz ki mint az arcom”! Tipikus amerikai melósként, farmer póló, és baseball sapka zsebre gyűrve. Érdekes minden ruha darab színeiben (kék, vörös, fehér) idézi a lobogót. Annie Leibovitz 1970 óta elképesztő hogy milyen személyeket fotózott, és nem is akárhogy! A Rolling Stones együttest,  Erzsébet királynőt, John Lennont Yoko Ono-val. Szereti alkalmazni a fantáziadús környezetet, mint pld. egyik híres képén Whoopi Goldberg virít egy fürdőkádnyi tejben.

Rage Against the Machine – Rage Against the Machin
Fotó: Malcolm Browne

A zenekar döbbenetes fotót választott zenés politikai üzeneteik illusztrálására: ahogy egy buddhista szerzetes, öngyilkos módon halálra égeti magát.1963- ban a vietnami kormányfő üldözte a buddhizmust , ezért választotta Quang Duc a tiltakozásnak ezt a módját. Elképesztő erejű a kép amint a rezzenéstelenül ülő szerzetes emberi fáklyaként lobog. Hasonló eset volt később Csehszlovákiában Jan Palach esete, aki a Varsói Szerződés megszálló csapatai elleni tiltakozásul gyújtotta fel magát.

Paul Motian Trio – Le Voyage
Fotó: Tadayuki Naitoh

Tadayuki Naitoh japán fotós főként a jazz portréi által lett világhírűvé, olyan hanglemez boritókkal mint  Miles Davis: Pangea, Agharta, vagy Terumasa Hino portréi. Ezen a Paul Motian albumon titokzatos misztikus megfogalmazásban három csadort viselő alak látható. Az ECM kiadó lemezei, nemcsak a hangfelvételek, hanem a borítói is mindig nagy művészi hitelességgel, hozzáértéssel készülnek.

Collegium Musicum – Konvergencie
Fotó: Borsky Tibor

A romok közt készült fotó sorozaton Varga Marián épp leveszi a farmerdzsekijét, de a cenzorok nem engedték át a képet mert cigaretta lógott a billentyűs szájából. (Később, a rendszerváltás utáni CD kiadványon már az a kép szerepel.) A kékre színezett enyhén szemcsés kép hűen ábrázolja, akárcsak a zenéjükben a nyitottságot, az újító törekvéseket. Borsky Tibor 2019 ben az év fotósa díjat kapta.

Breakout – Blues
Fotó: Marek Karewicz

Tadeusz Nalepa,blues gitáros aki már életében szobrot kapott Wroclawban, látható a borító képen. Valószínűleg a két kedvencével: hóna alatt a gitárjával és a kézen fogott kisfiával lépkednek valamerre a fekete fehér fotón. Marek Karewicz maga is jazz zenész lévén rock és jazz fotózásra szakosodott,  kb. 1500 album borító alkotásában vett részt!

Dead Can Dance – Anastasis
Fotó: Zsigmond Zsolt

Zsigmond Zsolt gyönyörű természet fotóiból került a Dead Can Dance „Anastasis” dupla albumára. Az elszáradt napraforgó mező hűen fejezi ki az elmúlást és majdan a feltámadást (anastasis).

Folytatás: Festészet, grafika a lemezborítókon
László András – Rockmúzeum