Az első közös teszt – Vibracsi

A blognak (is) köszönhetően nagyon sok hifistával, zenehallgatóval sikerült jó, jobb, még jobb kapcsolatot és barátságot kialakítani. Rendszeresen összejövünk, beszélgetünk – nem csak hifiről -, és persze meghallgatunk sok-sok zenét, és sok-sok rendszert.

Az összejövetelek során felmerült egy igen életképesnek tűnő ötlet, mármint, hogy a közös meghallgatások során szerzett tapasztalatokat osszuk meg veletek. Sőt, ne csak szimpla „hallgatózásokat” tartsunk, hanem a tőlünk telhető legobjektívebb módon hasonlítsunk össze készülékeket, hangsugárzókat, kiegészítőket.

A gondolatot tett követte, és összeállt egy négy fős csapat, ami kiegészül még 4-5 nem állandó taggal, valamint kiegészül(hetne) veletek, olvasókkal. A terv, tehát a közös meghallgatás, véleménycsere, pontozás(!), amihez adott egy bázis, adott egy alaprendszer, valamint adott néhány konkrét meghívás bemutatótermekbe, valamint megfelelő méretű zeneszobákkal rendelkező hifista társainkhoz.

A tervezést konkrét tett követte, így megejtettük az első közös összehasonlító tesztmeghallgatást. Azaz, nem csak azt, hanem a nulladik lépést is, mert ki kellett találnunk, hogy miként is működhetne a dolog.

Összeállítottunk egy zenesort, ami még változni fog, mert menet közben kiderült, rossz az alapelképzelés. Összeállítottunk egy táblázatot, hogy mire figyeljünk. Kitaláltuk, hogy az alap, a „mihez képest” lesz a 0 pont, és ehhez képest pontozhatunk pozitív és negatív irányban. Ezt azonban rögtön az első meghallgatás második felében meg is kellett változtatnunk, mert kiderült, +/- 5 pontba nem fér bele mindaz a különbség, amit hallhatunk.

Megállapodtunk abban is, hogy a pontozáson kívül, lehetőleg minden résztvevő ír majd egy rövid szöveges összefoglalót az élményekből – úgy vélem, ez lesz a legnehezebb feladat, de kifejezetten értékes és hasznos információ lehet az olvasók számára.

Az első közös meghallgatásra, tesztelésre egy olyan eszköz különböző változatait  választottuk, amit jól ismerünk, és saját rendszereinkben használjuk. Ez a Vibracsi alátét, amely rezgéscsillapító korong evolúciójáról már beszámoltam, s amely alátétek mára kinőtték a gyermekbetegségeiket és elkészültek azon változatok, melyek látványban és hatásban (majdnem) kompromisszummentesek – ez utóbbi állítás igazságtartalmára voltunk igazán kíváncsiak a teszt folyamán.

A tesztrendszer elemei: Oppo 105 forrás (Tidal és CD egyaránt), Pass XA60 monó végfokok, Vienna Acoustic The Music hangsugárzók, Entreq kábelek, virtuálisföldek, Cables zajgátak, analóg táppal kiegészített router.

A Vibracsikat a forráskészülék alatt cseréltük, melyek +/- hatása Tidal-ről és CD-ről hallgatott felvételek során egyaránt érvényesült. Tulajdonképpen a különbségek mértéke nem változott attól, hogy éppen volt mozgás és ezzel plusz mechanikus rezgés a készülékben (pörgő CD-korong), vagy nem (hálózati-lejátszás).

Az utolsó menetben a végerősítők alatt is cseréltünk alátéteket, amely csere egy igen érdekes és fontos megtapasztaláshoz és egyben egy hatalmas didaktikai hiba felismeréséhez vezetett. Rögtön ezzel kezdem, mert Csaba barátom a beszámolójának megírásakor erről a hibáról nem tudott, így érdekes lesz elolvasni, hogy egy hibás teszt mennyire félreviheti a tesztelőket.

Tehát kicseréltük a végerősítők alatt lévő 6 cm-es Vibracsi korongokat 7 centisekre. A cserét pont én végeztem, így egyesével kivettem a régieket és letettem magam mellé, és betettem helyükre az újakat. A 6 cm-es korongokat néhány héttel ezelőtt a házigazda helyezte el az erősítők alatt.

Az újraindított zene legfontosabb hangzásbeli változása az volt, hogy a basszus megjelent a kanapén, a székek ülőpárnáiban, a talajban. Jelentősen megnőtt a basszustartomány energiaszintje és érzéssel több hertz-el lejjebb csúszott az érzékelhető basszushatárérték. Igen komoly nyereség, ami bárkit meggyőzött volna arról, hogy bizony a különböző alátéteknek igen komoly hatásuk van a szimplán elektronikákat tartalmazó hangtechnikai készülékekre is – pl. erősítő.

Az elcsomagolásnál kivettük mindenhonnan a kölcsönkapott alátéteket, visszakerültek házigazdánk sajátjai. Ekkor derült ki, hogy az erősítők alatt volt 6 cm-esek és a próbára kapott 7 cm-esek ugyanolyanok, vagyis 7-7 centisek. Igen ám, de akkor meg mi történt, mi okozta az igencsak pregnáns változást, mert bizonyos hangképbeli változásokat még csak-csak bebeszélhetünk magunknak akár négyen is, de a mozgó lakberendezési tárgyakat nem.

Végül rájöttünk a megoldásra, amiből számotokra egy igen egyszerű, ám nagyon fontos tuningfogás született.

A házigazda a korongokat az erősítők alaplemezének szélén helyezte el, én pedig szokásomhoz híven, azokat belül, a transzformátorhoz a lehető legközelebb (mint legnagyobb súly és leginkább rezgő alkatrész). A hangzásbeli különbség ebből adódott.

Ezt feltétlenül érdemes nektek is kipróbálni, mert függetlenül az alátámasztás típusától (fémtüske, golyós megoldás, fakocka, stb.) működik a dolog. A készülék széleihez, sarkaihoz minél közelebb helyezett alátámasztás növeli a részletezettséget, de csökkenti a hangkép testességét, a beljebb, a trafókhoz, súlyponthoz minél közelebb elhelyezett alátétek pedig megnövelik a basszustartományt, a testet.

Számunkra nagyon fontos tapasztalat pedig az, hogy mindig mindent akár többször is oda-vissza meg kell „lépnünk”. Az erősítő esetében azért nem tettük meg először, mert a hangképváltozás pregnáns volt, és annyira tetszett mindenkinek, hogy inkább élvezkedős zenehallgatással folytattuk az estét.

Még egy nagyon fontos dolog. A különböző korongokat kipróbáltuk egy X2 Audio párhuzamos tápszűrő alatt is. A hangképbeli változások milyensége ugyanolyan volt, mint pl. az Oppo esetében, a hatása pedig (némileg) kisebb. Ezen érdemes most is elgondolkodni, bár régebben egy külön blogbejegyzést is írtam róla – a rendszerben, a táp- és információáramlásban közvetlenül részt nem vevő készülékek alatti alátámasztások megváltoztatása is nagyon sok esetben jól hallható változást eredményez.

A kitérő után jöjjenek a Vibracsi tesztalanyok:

– 3 kerámiagolyós, rétegelt lemez koronggal. Ez az a változat, ami nagyon sok rendszerben bevált, de sajnos a nagy súlyú készülékekkel „bajban” volt, így azok alá többet kell(ett) tenni belőle.

– 5 golyós tömörfa koronggal.

– 13 golyós, 72 mm átmérőjű, tömörfa koronggal.

Az 5 és 13 golyós változat „feleségtűrési faktora” a korábbi változatokhoz képest igen magas. Kifejezetten jólesik ránézni, kézbe fogni.

No, de a teszteredmény számszerűsítve. A 0 pont az alap, az Oppo a saját lábain. A mínusz az ettől rosszabb eredményt, a plusz az ettől jobb eredményt jelképezi, az érték pedig a változás nagyságát. Első tesztként átlagpontszámokat írok, de a későbbiekben minden résztvevő minden szempontra adott pontszámát meg fogom mutatni.

3 golyós változat:
Dinamika: +0,87
Térhatás: +2,25
Térmélység: +1,75
Basszustartomány: +1,87
Férfihang: +0,75 (-1 és -2 pontos értékítéletek is születtek a gyári lábhoz képest, tehát nem értettünk egyet)
Női hang: -2
Hangszerhűség: +1,87
Bugifaktor: +2
Torzítás: +0,87 (nagyon nem értettünk egyet)
Hallgathatóság: +0,6 (gyakorlatilag teljesen két pártra szakadtunk)
Összpontszám: +10,83

5 golyós változat:
Dinamika: +1,12
Térhatás: +1,75
Térmélység: +2,25
Basszustartomány: +0,3
Férfihang: (nem döntöttünk)
Női hang: -0,25
Hangszerhűség: +1,12
Bugifaktor: +1,12
Torzítás: +2,37
Hallgathatóság: +1,3
Összpontszám: +11,16

13 golyós változat:
Dinamika: +3,75
Térhatás: +4,25
Térmélység: +4,25
Basszustartomány: +4,5
Férfihang: (nem döntöttünk)
Női hang: +4,5
Hangszerhűség: +5,75
Bugifaktor: +3,75
Torzítás: +5
Hallgathatóság: +5,75
Összpontszám: +41,5

Ugyanez szavakban:

Földeák Attila:
„Vibracsi 3 golyós. Minden paraméterben határozottan jobb hangot kaptunk a használata során, talán dinamikában volt hasonló az eredeti lábakhoz képest. Ár érték arányban bestbuy, legjobb vétel, szinte kötelező a használata.

Vibracsi 5 golyós. Nem mindenkinek jó választás. Sokkal több információt hoz elő mint a 3 golyós,  és elég finoman is teszi azt, de egy kicsit racionális hangképpel. Kicsit hűvösebb lesz a hangkép, a részletekre, információra teszi a hangsúlyt. Volt olyan felvétel, ahol sokkal több információ jött elő, de ezzel együtt a felvétel torzításait is előhozta, amit nehezen viseltünk el. Olyan rendszerekbe ajánlott, ahol egy melegebb, lágyabb, lekerekítettebb hang a kiindulópont, ott elő tudja hozni a hiányzó részleteket, dinamikát, amivel egyensúlyba lehet tenni a rendszer által nyújtott hangképet. Akinek fontos a nagy tér az információ és a részletek, azoknak feltétlen ajánlott. Ezekben a paraméterekben sokkal jobb mint a 3 golyós Vibracsi. Bár az ára magasabb, még így is feltétlenül érdemes egy próbát tenni vele.

Vibracsi 13 golyós. Nagyon más liga. Akinek a pénztárcája engedi és van a készülék alatt elég hely a nagy Vibracsik elhelyezésére, az ne is kísérletezzen a kicsikkel. Minden téren hatalmas előrelépés. Teljesen más ligába emeli a készüléket. Csak a zene szól. Az embernek nincs kedve tesztelni, részletekre figyelni, hogy mi változik a hangképben, hanem egyszerűen csak átadja magát a zenének és élvezi, amit ez a készülékalátét kihoz a készülékből. Ennyi.

Még annyit a végére hogy ezek a vélemények, meglátások, tapasztalatok, egy bizonyos rendszerben, egy bizonyos készülék alatt történt változásokra vonatkoznak. Más készülékek esetén lehet, hogy nem ennyire markáns a különbség, amire példa is van, de kipróbálni feltétlenül érdemes.

Takács Csaba:
„Vibracsi alátéteket próbálgattunk. A gyári készüléklábakhoz képest, a 3 golyós verzió is nagy előrelépés volt. Kb, egy másik galaxisba került a rendszer minden paramétere. Tér széltében és mélységben, részletek, dinamika, hallgathatóság. Aztán jött az 5 golyós változat. Itt már nem volt egyértelmű a dolog. Megnőttek a részletek, még a 3 golyós verzióhoz képest is, de nekem pl. ez, a hallgathatóság rovására ment. Kicsit nyomulós lett, nem az a hátradőlsz és ellazulsz. Kb, mint amikor nézel egy jó 1080p filmet, aztán meg átkapcsolják ugyanazt 4K-ba túltolva minden paraméterét.

0 tól +5, -5 között pontoztunk. Az első kőrben, (de ez majd Long írásából kiderül), majdnem mindenki az összes paraméter +2 környékére tette. A második körben, úgy alakult ez a dolog, hogy volt +4 de -5 is a pontozások között.

Aztán jött az új Vibracsi, ami 7cm átmérőjű, és 13 kerámiagolyót tartalmaz. Szerintem a falapok közötti, gumiszerű kötőanyag is változott. Ebben vannak a golyók is.

Szóval jött ez az új nagyobb korong, és bekerült az Oppo alá. Zene indít, és azt vettük észre, hogy nem kapcsoljuk ki az első perc után, hanem végighallgattuk a zeneszámot… Nem volt kérdés. Mindenki +4 (+5) körül értékelte (csak azért, hátha lesz még ennél is nagyobb előre lépés). Minden javult. Úgy lett sokkal részletezőbb, hogy közben nyugodtabb, hallgathatóbb is lett a hang. Az addig, a zenébe belesimuló hangszerkezelési zajok is megjelentek. Konkrétan lehetett hallani, ahogy a fuvolás visszaejti a hanglyuk fedelét a hangszer testére.

Minden próba előtt lenulláztunk mindent. Kivettünk minden alátétet és újra pakolgattunk.

A következő az volt, hogy a két nagy végfok alatt cseréltük ki a 6 cm-es prototípus darabokat a 7 cm-esre. Ez eleve úgy volt installálva, hogy a Vibracsi közepén lévő lyukba pluszban be volt téve egy, a benne is használt kerámiagolyó, és erre a golyóra támaszkodott a végfok. A változás egyértelműen hallatszott. Ez a házigazda mosolyán is látható volt. Benn maradtak a 7cm-esek a végfokok alatt.

A teszt lezárásaként, a felszabadult 6 db 6 cm-es alátétből beraktunk 3-at az Oppo alá, tetején a golyóval és 3-at a tápszűrő alá. Ide már nem jutott golyó. Elindítottuk az aznap már unalomig hallgatott zenét, ami már az első másodpercben meglepett (még nem szólt a zene), „jé, ennek a felvételnek van egy kis alapzaja is!”, mondtam magamban. +5-öt mindenre! Ekkor volt az az érzés, hogy hagyjuk a tesztelést, toljuk a zenéket, nyissunk ki egy üveg bort aztán majd hívunk valami sofőrszolgálatot hajnalban.

A tesztzene néhány felvétel a Tidal-ról és a Triangle lemez 4. száma volt.

Olyan szinten tűntek el a hangfalak az egyébként akusztikailag rémálom szobából (nagy üvegfalak, az egyik hangfal előtt 2 m-re egy lépcsőház, a másik előtt kb. 10 m nappali+konyha+munkaszoba. Csiszolt mészkő padló, amin egy szőnyeg sincs.

A hangfalak mögött fal meg eltűnt és bármit hallgattunk, az előttünk felépített színpadról játszottak nekünk a zenészek, énekeltek az énekesek, de úgy, hogy a nagy zenekari tuttinál a kanapé talán még arrébb is ment talán egy pár millimétert. És itt most nem hangerőről beszélek, hanem hangtömegről, energiákról. Normál hangerővel lehetett beszélgetni közben. Az az érzés, mikor a zenehallgatás élményét már nem csak az okozza, hogy a hangszórók által keltett hanghullámok elérnek a dobhártyádig, hanem amikor elkezded a testeddel is érezni azt.”

Farkas Zsolt:
„A Vibracsik meghallgatása során többször is megnyilvánult, hogy mennyire nem vagyunk egyformák, mennyire mások a preferenciáink. Bár alapvetően egyformán (érték)ítéltünk, azonban többször is előfordult, hogy ugyanazon változást egymástól eltérően értékeltünk fontosnak, kevésbé fontosnak, sőt, pozitívumnak, vagy negatívumnak.

Ebből a szempontból is nagyon fontos, hogy ugyanazon készülékről, tárgyról, eljárásról többféle értékítélet születhessen, hiszen egy hard rock rajongónak irreleváns, hogy valamely eszköz (pl. Vibracsi) elővarázsolja a felvétel terét, egy kamarazene kedvelőnek pedig irreleváns a „bugifaktor”.

Az univerzalitása miatt – véleményem szerint – két Vibracsiban érdemes leginkább gondolkodni.

Az egyik, a régi, 3 kerámiagolyós változat, ami a kisebb súlyú készülékek alatt igazi „igásló” lehet. Negatívumai ellenére, ha jól helyezzük el az adott készülékek, lepkesúlyú hangsugárzók alatt, összességében nagyobb zenehallgatási élményt kínál, mint az Oppo a saját lábain, vagy bármely más készülék saját lábán, melyeknél alkalmam volt kipróbálni. A súly azonban problémát jelent.

Az 5 golyós Vibracsi nem győzött meg. Vannak előnyei – nagyobb felbontás, részletek, pontosabb hangkép -, de van benne egy kis hűvösség, távolságtartás, ami nem engedi, hogy elmerüljek a zenében. Ezzel együtt, ha Spendor BC1 hangsugárzót hallgatnék egy kifejezetten meleg hangú csöves erősítővel, akkor vitán felül ezt választanám a 3 golyóssal szemben.

Azonban a 13 golyós nagy korong, úgyszólván teljesen feleslegessé teszi a gondolkodást azon, hogy melyik ízlés, melyik rendszer jár jó a 3, vagy 5 golyós megoldással. Betettük a nagy korongot és egy egészen másfajta zenei élvezetben lett részünk. Na jó, biztosan van benne egy kis költői túlzás, de egyetlen másodpercre sem volt vitatható, hogy a 13 golyós Vibracsi más ligában játszik. (A meghallgatás hozadékaként rendeltem is belőle 3-3 darabot a P10 tápegységem és a Nu-Vista erősítőm alá.)

Érdekes és egyben elgondolkodtató, hogy amikor minden készülék alá (a párhuzamos tápszűrő alá is) bekerültek a jobbnak és legjobbnak tartott Vibracsik – ezt majd még meg kell magyaráznom, de ehhez újra össze kell jönnünk egy második tesztre -, akkor az előrelépés nem azt jelentette, hogy 1+1+1=3, hanem a végeredmény nagyobb lett, mint a részeredményből vártuk volna. A hatások nem csak szimplán összeadódnak, hanem tovább javítják egymás hatását, tehát az összeadás eredménye legalább „4” lesz.”

A találkozónk után eltelt egy hét, és újra összejöttünk, „vibracsizni”, mert történt egy igen komoly változás az alátéteken. A korongok kaptak 6-6 hangoló furatot, melyek hatása jól halható változást eredményezett.

Tesztünk feladata az volt, hogy „lukkal, vagy luk nélkül”, vagyis a Vibracsi próbaváltozataira került furatok épüljenek-e be véglegesen az 5 és 13 golyós változatba.

A rövid válasz, igen, feltétlenül, tehát mostantól ezen alátétek hangoló furattal lesznek ellátva (változatlan áron).  No, de hogyan is jutottunk erre az eredményre.

A második találkozónkon hatan gyűltünk össze (öten pontoztunk is), aminek eredménye időnként a bábeli zűrzavar lett, de nagyon jól éreztük magunkat és nem utolsó sorban abszolút közös nevezőre jutottunk.

Az 5 golyós fúrt és nem fúrt változatra most nem térek ki, mert bár eddig nem írtam róla, de azokkal már az első meghallgatásunkon is találkoztunk, és egyértelműen a hat furattal ellátott változatot hallottuk jobbnak. Azonban az univerzalitása változatlanul rosszabb, mint a 3 golyóval ellátott ősverziónak.

Leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogy a nagy, a 13 golyós Vibracsi miként változik a furatok hatására, lehet-e még annak igen jó hatását tovább javítani. Bizony lehet, mégpedig olyannyira, hogy még a teszt közben felhívtam Racskó Gyulát, hogy a megrendelt, saját példányaimat is, és mostantól mindegyiket fúrja meg.

No de, jöjjenek a száraz számok. A nulla pont, tehát, amihez hasonlítottunk, az a 13 golyós, és hangolás nélküli Vibracsi, a pontszámok pedig a hangolással ellátott változatot jellemzik.

13 golyós változat, hangoló furatokkal a „sima” 13 golyóshoz képest:
Dinamika: +2,6
Térhatás: +2,7
Térmélység: +2,2
Basszustartomány: +2,2
Férfihang: (nem döntöttünk)
Női hang: +2,4
Hangszerhűség: +2,5
Bugifaktor: +2,6
Torzítás: +2,4
Hallgathatóság: +3,2
Összpontszám: +22,8

Ez bizony, igen tetemes különbség, főleg annak az ismeretében, hogy már a „sima” 13 golyós változat is az Oppo gyári lábához képest egy héttel korábban +41,5 pontot kapott.

A nap folyamán elvégeztünk egy másik tesztet is, ami olyan eredményt hozott, amin érdemes (lenne) elgondolkodni mindenkinek, akik fémtüskés hangsugárzókat, készülékállványokat használnak, akár parkettán, akár kemény padlón. Szőnyegen nem „működik” a dolog.

Amikor elkezdődött a hifiben a „tüskekorszak”, akkor kétféle elmélet terjedt el. Az egyik szerint a tüskéknek mindenképpen alaposan bele kell szúródnia az alattuk lévő felületekbe, a másik szerint pedig a ház asszonyával való lelki béke érdekében, mindenképpen legyen valamilyen alátét a tüskék alatt, hogy azok ne karcoljanak meg semmit.

Az utóbbiból néhány évtized alatt született egy felismerés, hogy az apró kis „izé” a tüskék alatt, bizony több-kevesebb hatással vannak a megszólaló hangra. A legegyszerűbb korongok, fémpénzek mellett megjelentek a piacon az igen komoly kinézetű, és súlyos tüskealátétek.

Házigazdánk hangsugárzójának szintén gyári része nyolc darab fémpogácsa, s ezen alátéteket cseréltük ki százforintosra és a SolidSteel cég nagy „pogácsájára.

Az alap, a nulla pont mindig a százforintos, amely pénzérme a kétféle anyagával igen jó egységet képez a különféle fémtüskékkel. Az első körben ehhez a hasonlítottuk a Vienna gyári alátéteit, második körben pedig a Solidsteel igencsak drága fémpogácsáit.

100 forintos, vs. gyári alátét:
Dinamika: -1,75
Térhatás: -2,2
Térmélység: -1,75
Basszustartomány: -2,75
Férfihang: (nem döntöttünk)
Női hang: (nem döntöttünk)
Hangszerhűség: -1,75
Bugifaktor: -2
Torzítás: -2,25
Hallgathatóság: -2,2
Összpontszám: -13,9

Ez az eredmény bizony azt mutatja, hogy a 27 ezer eurós Vienna hangsugárzó sokkal jobb hangú, mint amit a gyári alátétekkel elő lehet csalogatni belőle – és ismételten írom, a százforintos pénzérmét más hangsugárzók, készülékek esetében is csak ajánlani tudjuk.

Most jöjjön a nagyágyú, miként szerepelt a 8 db százforintossal szemben 8 db Solidsteel „pogácsa”, melyek ára 160 ezer Ft, s amelyek sajátjaim, tehát nagyon szerettem volna megvédeni a „mundér becsületét”:
Dinamika: +0,25
Térhatás: +0,6
Térmélység: -0,2
Basszustartomány: -4
Férfihang: (nem döntöttünk)
Női hang: (nem döntöttünk)
Hangszerhűség: 0
Bugifaktor: -2
Torzítás: +0,5
Hallgathatóság: -1,6
Összpontszám: -6,45

A második menet szintén a pénzérmék nyerésével zárult, azonban a helyzet nem ennyire egyszerű. A Solidsteel alátéttel a Vienna hangsugárzók magastartománya, a legfelsőbb hangok és a részletezettség igen jelentősen javult, azonban ennek az volt az ára, hogy egyéb fontos paraméterek, főleg a hallgathatóság jelentősen romlott.

Tehát a „jelszó”, százforintos. Természetesen létezik számtalan egyéb tüskealátét is, de ha valaki nem akar sokat kutakodni, nem jár vele rosszul.

Maradtak a Vienna hangsugárzók alatt a százforintosok a hangsugárzók alatt, bekerültek a Vibracsik az erősítők és az Oppo alá (ezen a találkozón nem kötöttünk be párhuzamos-szűrőt), és maradt az asztalunkon 15-20 különböző Vibracsi korong.

Vettünk egy nagy lélegzetet és elkezdtük azokat a rendszerben lévő három darab Entreq virtuálisföld alá, és azok tetejére betenni. Tehát olyan tárgyakra kerültek a korongok, melyek nem vesznek részt aktívan a jeltovábbításban és tápellátásban, sőt, a hifisták egy része még a hatásukat, létjogosultságukat is megkérdőjelezi.

Az Entreq dobozok alatt és azok tetején elhelyezett Vibracsi korongok (5 és 13 golyós) közel ugyanakkora változást hoztak a hangképben, mint pl. a hálózati-lejátszó esetében. Ez van, mindenesetre érdemes rajta elgondolkodni.

A második „vibracsis” péntekünkről szintén készült két beszámoló, így ezekkel zárom soraimat.

Földeák Attila:
„Hangfal tüske alátét: Alaphelyzet: 100 Ft-os. Azért, mert ez marad bent. Gondoltuk jó lesz kiindulási alapnak. Teszt-zene be. Semmi különleges, jó hallgatni. A megszokott hang. Csere gyári vas alátétek re: Csak annyit mondok; ha ezekkel az alátétekkel kellene hallgatnom ezeket a hangsugárzókat, akkor sosem vennék ilyen hangsugárzókat. Tompa, idegesítő, torz, sávhatárolt. A tér összeszűkül egy gombócba stb. Végig se tudtuk hallgatni a teszt-zenét. Nagyon rossz! Csere gyári Solidsteel nagy alátétek re: Kicsit élettelen, színtelen az egész, de vannak részletek, van tér, nem rossz. A cinek egész tűrhetőek, talán jobbak is mint a 100 Ft-osnál. Van ahol beválhat. Node ennyiért? (160 ezer Ft. a 8 db.) Konklúzió: A nyolc darab 100 Ft-os lemosta a tesztben szereplő többi versenyzőt. Versenyen kívül: Saját rendszerben is kipróbáltam ezeket a Solidsteel alátéteket a saját Solidsteel állványaim alatt és ott is a százforintos nyert, de ott nagyobb különbséggel.”

Takács Csaba:
„Normál” vs fúrt Vibracsik.
A szokásosnak mondható, péntek délután jött össze a csapat a szintén már szokásosnak mondható rendszer előtt, Sz. Zoli „betegtársunknál”. Nem terveztünk monstre tesztet. Arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon jobbak-e a „hangolt” 7cm-es korongok a hangolatlan társaiknál. Laza zenélgetéssel kezdtünk és kiválasztottuk az aznapi  tesztzenét, mely Jacintha tolmácsolásában, az örökzöld, soha meg nem őszülő, Autumn Leaves lett, mely eredeti CD-ről pörgött a jól bevált  OPPO BD player közreműködésével.

Alapesetben ez a felvétel nekem kicsit magamutogatós, nyomulós, Jacintha hangja néha fárasztó és a szám végén lévő trombita kimondottan irritáló a fülemnek. Most sem hallottam ezt másként, maximum minden, számomra negatívnak hallott részletből kevesebb volt, mint egy átlag rendszeren.  Köszönhető volt ez annak is, hogy a két hatalmas Pass végfok alatt már eleve a „kezeletlen” Vibracsik voltak, mégpedig úgy, hogy a korongok közepén lévő lyukakban egy-egy kerámiagolyó volt beleültetve, ezeken támaszkodtak a monolitok.  A szám végével, míg próbáltam regenerálni a fülemet a már-már fájdalmat okozó magas hangok után, Zsolt és Attila már cserélték is az alátéteket az „update”-elt változatra. Mindketten visszaültek a kanapéra és Attila megnyomta a play gombot a távirányítón. Nem akarom nagyon ragozni a dolgot. A lényeg, hogy úgy lett vége a track-nek, hogy észre sem vettem. Vártam, hogy mikor jönnek a számomra zavaró hangok, de nem jöttek. Nyoma sem volt karcosságnak, rikoltozásnak, szúrós magas hangoknak. Gyakorlatilag, a rendszer minden paramétere javult, de nem kicsit. Szó sem volt „mintha lenne valami” változásról. Egyértelműen egy szintet emelkedett a rendszer hangja azon a bizonyos létrán.”

Folytatjuk.

Megosztom: