HEXMAT – a kör hatszögesítése

Bemutató, Egyéb, Lemezjátszó

English language can be selected in upper left corner (British flag).  Mielőtt átadnám a szót, Fajt Zsoltnak a HEXMAT isolator (lemezpárna/lemezalátét) kitalálójának, kalandozzunk egy kicsit a múltban. Természetesen nem csak „úgy” találomra, össze-vissza, hanem a múlt egy egészen konkrét időszakába, abba, amelyben megismertem az első, majd évekkel később, második lemezpárnámat.

Időnként magam sem tudom, hogy miként is nevezzem azt a valamit, ami képes pozitív, de akár negatív irányba is változtatni az adott lemezjátszó hangját mindössze azzal, hogy betesszük a lemeztányér és a hanglemez közé – vagyis, lejátszás közben rajta fekszik az LP, avagy nem. Hívjuk lemezpárnának – pedig nincs is benne toll, sőt, némely típus kifejezetten kemény -, valamint nevezzük lemezalátétnek – amely elnevezés semmit sem árul el arról, hogy tulajdonképpen, miért is használjuk.

Az első „lemezpárnás” kapcsolatom valamikor a nyolcvanas évek közepén kezdődött, amikor a „Rút Kiskacsám” vastag gumitányérját kiegészítettem egy szarvasbőrből készült, kb. 2 mm vastag koronggal. Tudom, abszolút véletlen, de a bőrdarab (azaz elnyűtt bőrkosztüm), amiből sikerült „kimentenem” kék színű volt, tehát már ’85-86 körül megjelent hifista életemben a kék szín.

Ennek a szarvasbőr lemezpárnának nagyon szerettem a „hangját”, mert adott a hanglemezekről megszólaló zenének egy kellemes, meleg-barna tónust – annak ellenére, hogy önmaga kék volt.

Amikor új lemezjátszó költözött be a hangrendszerbe egy DUAL 505/3 személyében, átkerült rá a megkedvelt szarvasbőr, és azon is egyértelműen bizonyította, hogy számomra kedvesebb a hang vele, mint nélküle. Nem véletlenül írtam, hogy „számomra”, mert a DUAL-nál tudatosodott bennem, hogy a magam vágta lemezalátét nem pusztán jobbá teszi a hangot, hanem egyben mássá is. A DUAL hangja nekem jobban tetszett a kék lemezalátéttel, de voltak barátaim, ismerőseim, akik inkább a „nélküle” hangot választották (volna).

Életem második, és egyben első, valóban akusztikai szempontok alapján tervezett és gyártott lemezpárnájának beszerzése kifejezetten kalandos volt – remélem, nem haragszotok meg, ha felidézem.

1990-ben úgy döntöttem, hogy egy teljesen tuti szisztémával a fejemben és egy teljes évnyi keresetemmel a zsebemben „rulettkirály” leszek és bevonultam a Lánchíd lábánál akkoriban volt kaszinóhajó játéktermébe. Mondjuk, már a bevonulásnál is volt némi galiba, amit jelzésnek kellett volna tekintenem, mert nem engedtek be a szandálom miatt… Hazamentem, cipőre cseréltem, és rohantam vissza.

„Természetesen”, nagyjából egy hét alatt sikerült elvesztenem a teljes egyévnyi fizetésemet, de legalább jól éreztem magamat, és megtanultam, hogy nem „ez” az én utam…

Némileg letörve meséltem el barátaimnak az eredményt – akik persze, ezt előre tudták -, és mielőtt depresszióvá alakult volna a veszteség okozta csalódásom, beültettek egy aznap vásárolt Dáciába, és elindultunk Görögországba.

Volt több kalandunk is, de a hobbink szempontjából fontos rész úgy kezdődött, hogy az egyik éjszaka közepén – amikor nem tudtuk, hogy valójában Görögország mely részén is vagyunk, merre járunk -, megálltunk egy háznál, ahol világos volt, és szállásért „könyörögtünk”. Kaptunk, aminek nagyon-nagyon örülve, a szobánkba felvonultunk, és azonnal elaludtunk.

Reggel friss kenyérillatra és tengerzúgásra ébredtünk, és amikor kimentünk megnézni, hova is vetődtünk, kiderült, hogy egy tengerparti kisváros pékségének lapos tetejére épített önálló kisház a szállásunk, aminek tengerre nyíló terasza, maga a tető. Úgy döntöttünk, „ezt” kerestük, és ott maradtunk – amely döntésünket sohasem bántuk meg.

Ebben a kisvárosban – ami valójában, inkább „csak” egy nagyobb halászfalucska volt -, találtunk egy „mindenes” boltot, ahol kacatok (régiségek?) mellett, hanglemezeket is árultak, ezért többször is benéztem. Egyik alkalommal kezembe akadt egy szokatlanul vastag lemezborító, azaz, inkább „dobozos lemez”, amiről csak hosszas tűnődés után sikerült kiderítenem, hogy valójában nem hanglemez, hanem egy spéci lemezpárna van benne, ami tömörített gyapjú és szénszál keverékből áll. Egyik oldala flokkolt (szőrős), a másik pedig tömör és sima volt.

Korábban még sohasem láttam élőben igazi, gyári lemezpárnát, ezért szerelmes lettem az első látásra, majd hosszasan számolgatva a csapat pénztartalékát, megvásároltam, ami mindenféle próba és „lemezpárnás” tapasztalat nélkül bátor cselekedet volt. Azonban, nem bántam meg, mert nem csak az akkori DUAL lemezjátszómat, hanem az utána volt Oracle Alexandriát is magasabb szintre helyezte. Ez a „párna” ékes bizonyítéka volt annak, hogy egy-egy valóban jó lemezalátét bizony tényleg csodára képes. Kilenc évig volt a rendszerem stabil eleme, majd az Oracle lemezjátszómmal együtt elajándékoztam.

A „hangulatkeltő” felvezető után át is adom a szót druszámnak, Fajt Zsoltnak, hogy mutassa be a szokványostól nagyon eltérő kinézetű és felépítésű HEXMAT izolátor (lemezpárna/lemezalátét) tervezési folyamatát, felépítését, hatását. Teszem ezt nagy-nagy örömmel, mert magyar fejlesztésről, magyar gyártásról van szó.

Fajt Zsolt vagyok, budapesti vállalkozó, műszaki ember. Édesapám hagyatéka a hi-fi ismerete, szeretete, tőle tanultam tisztelettel kezelni az eszközeimet és bátran fejleszteni a rendszereimen azzal a céllal, hogy az adott feltételek mellett a legtöbbet hozhassam ki belőlük. Ez az indíttatás odáig jutott, hogy hangmérnökké képeztem magam és építettem egy recording-mixing stúdiót Budapesten, amivel számtalan magyar és nemzetközi produkcióban volt szerencsém részt venni.

Körülbelül 1990-ben vásároltam meg az első saját lemezjátszómat egy Thorens TD320 MK2-t és ezzel el is kezdődött a „hang kergetése”.

Újabbnál újabb lemezjátszók, kábelek, lemezalátétek, súlyok, leszorítók, izolálók, pickupok, satöbbi, de sehogy sem sikerült kiküszöbölni azokat a gyengeségeket, amiket a vinyl eredendő hibáinak gondolunk. Többek között a markáns „hiss” jelenség, melyek a felvételen rögzített „S”, „Sz”, „C”, „Cs” hangok sziszegése, a nem elég stabil basszusok, a tér labilis megjelenítése, a kicsi hangerő tolerancia. Egészen biztos voltam benne, hogy ez mind a környezet függvénye és éreztem, hogy valami alapvető megoldás hiányzik. Hangmérnökként pontosan tudom, hogy a felvételek készítése, keverése és masteringje nagyon pontos szabályrendszer szerint történik az „ősidők” óta, ami garantálja, hogy a kiadvány az adott szabvány összes lehetőségét kihasználja. Magyarul biztosan ott van ugyanaz a stabil hangzás az analóg lemezen is, mint amit a digitalizált formában megkapok, csak nem tudom kiszedni belőle.

Azt mindenképpen tudni kell, hogy zenehallgatás közben, kellemes hangerőn hajtva a rendszerünket (ami azt jelenti, hogy egy helyiség minden pontján érthető artikulációval szólal meg a zene) hatalmas energiát közlünk a levegővel. Sok légköbméter levegőt késztetünk rezgésre. Ez a rezgés átjut réseken, ajtókon, ablakokon, falakon, úgyhogy könnyű elképzelni, hogy mekkora erők is dolgoznak ilyenkor. A levegővel kapcsolatban álló eszközeink is megkapják ezt az energiát. Ez pontosan azt jelenti, hogy a lemezről kifejtett hullám az erősítési folyamat után, a hangszóról leszakadva hangsebességgel útnak indul és a tereptárgyakról visszaverődve bizonyos késéssel érkezik vissza a készülékre, ami a tű érintkezési pontjánál jelentkezik. Mivel ugyanaz a hullám tér rá vissza, amit milliszekundumokkal azelőtt kiolvasott, ez fázistorzításként fog jelentkezni, ami a hangerő növelésével exponenciálisan erősödik és pontatlan kiolvasást eredményez.

A másik fontos erőrendszer is a tű érintkezési pontjánál jelentkezik. Ezek a gravitáció (tűnyomás), a centripetális és a centrifugális erő (ezt a kettőt tartjuk kordában az anti skating-gel) és a surlódás (ami a lemez forgásából és a tű álló helyzetéből adódik), ami a lemezt fékezni szeretné. Ezek óriási, pontosan meghatározható erők, melyek a tű és a lemez néhány négyzetmikronos találkozási felületén keletkeznek. Amennyiben ezek az erők megfelelően kivannak egyensúlyozva, a barázdakövetés pontos lesz.

hexmat 1

Az fizikai törvényszerűség, hogy a tehetetlen tömeg növelésével a készülékre jutó rezgések jobban elnyelődnek. A káros rezgések lehetnek tőlünk függetlenek (pl a meghajtások, forgalmas út a ház előtt, légifolyosó, stb…) és az általunk keltett, zenehallgatáskor létrejövő rezgések. Súlyos platformoktól, többtíz kilós tányéroktól, melyekre szinte megpróbáljuk „ráolvasztani” a hanglemezt azt várjuk, hogy a „semmi” közelébe csillapítsa a hanglemezre jutó rezgéseket. Mivel ennek az útnak sok elágazását bejártam már, egyre pontosabban éreztem, hogy nem az a célhoz vezető irány, hogy a végtelenségig növeljük a tömeget és a felületet, hanem pontosan az ellenkezője. Azon igyekeztem, hogy a nullához közelítsem az érintkező felületek nagyságát. Egy hanglemez teljes felfekvési felülete több négyzetdeciméter. A HEXMAT használatával ez a felület közelít a nullához, alig 1-2 négyzetmilliméter, a lemez szinte lebeg. Ez, mondhatni „végtelen” különbség. A HEXMAT a belső szerkezete és a bevonata segítségével ezeket a káros rezgéseket izolálja a hanglemeztől, létrehozza a lemeztányér és a lemez közötti teljes erőátadást és kihasználja a gömbforma rezgéscsillapítási tulajdonságát.

hexmat 2

A HEXMAT egy olyan elcsatoló szerkezet, mely a hanglemezt leválasztja a vele érintkező rezgő tömegről és engedi a vinyl saját, meglehetősen jó csillapítási tulajdonságát érvényesülni. A lemezről leszedett hang így pontos, a tranziensek erősek, a lecsengések tiszták, minden harmonikus torzítás nélkül visszaadható. A rögzített hang olyan részletei is tisztává válnak, amik eddig a torzítás miatt fedve voltak. Műszeres mérések bizonyítják, hogy mintavételkor, -0.3db-es kivezérlésen átlagosan +0.2 dB hangerő növekedés tapasztalható. Ugyan ezek a mérések mutatták meg azt is, hogy a minta dinamikája is megnövekedett, mivel ez a hangerőváltozás fordítottan igaz a felvételek „csendjeire”, amit a VU meter két végállása közötti különbség mutatott. Magyarán kevesebb a zaj és nagyobb dinamika a pontosabb barázdakövetés miatt.

A HEXMAT ötlete több, mint 20 évvel ezelőtt született meg a fejemben, de valahogy mindig a háttérbe szorult a megvalósítás. Aztán adódott egy olyan állapot, amikor az első prototípust elkészítettem és bizonyossá vált, hogy működik, amit addig csak sejtettem. Sok-sok év fejlesztéssel telt. Több, mint 100 prototípus készült a legkülönbözőbb anyag-összetételekkel. A teljesség igénye nélkül: a legkülönfélébb polimerek, stabilizált fafajták, trópusi fák, ipari fémek, kerámia, arany, ezüst, kristályok, drágakövek, különféle bevonatok, stb. Ezidő alatt kitapasztaltuk, mi az, ami működik, mi az, ami nem és mi, hogyan gyártható. Szinte kimeríthetetlen a variációk tárháza.

A HEXMAT Budapesten készül manufaktúrában. Minden egyes darabot egyenként, kézzel gyártunk és ellenőrzünk, így tudunk felelősséget vállalni a termékünk minőségéért. A termékeket nemzetközi szabadalom védi.

Jelenleg kétféle izolátor – a „sárga” HEXMAT, és a továbbfejlesztett, HEXMAT Eclipse -, kétféle lemezrögzítő, és egy lemezbeállító-sablon található a kínálatban.

Fajt Zsolt – https://www.hexmat.net

Megosztom:

Comments