Long ösvénye – avagy a tápellátás zavarai (12)

tuning

A Long ösvénye sorozat megírása óta nagyon sok új, a tápellátást érintő, annak minőségére hatással rendelkező jelenséggel találkoztam, így jöjjön a folytatás.

A mindenféle valós tapasztalatot nélkülöző és valójában pusztán “hit” alapján másokat el- és megítélők hangoskodása ellenére a virtuális földek egyre nagyobb számban kezdenek elterjedni. Bárki, aki veszi a fáradtságot és kipróbálja bármelyik változatát – és természetesen nem süket -, egyértelműen hallja azok pozitív hatását.

Bár, mint többször is kitárgyaltuk a különböző fórumokon folytatott beszélgetésekben, maga a virtuális föld elnevezés pont annyira nem szerencsés, mint az angol “ground box”, “virtual earth”, “earth box”, de már ez (ezek) terjedt el a köztudatban – teljesen felesleges a néven “lovagolni”.

Long ösvénye

Háromféle változatuk létezik. Az egyik csoportba tartozó eszközöket a készülékek nulla-pontjára kell kötni, s ott fejtik ki hatásukat, a másik csoportját az adott készülék földcsatlakozójára, a harmadikat pedig közvetlenül a védőföldelésre. Rendkívül fontos (ismételten) megjegyeznem, hogy a virtuális föld nem helyettesíti a valódi, életvédelmi földelést, de azt arra kell(ene) csatlakoztatni.

Ha megvizsgáljuk a lakásokat védőföldelési szempontból, akkor azokat három csoportba oszthatjuk:
1. A lakás (ház) önálló védőföldszondával rendelkezik, ami vagy van közösítve a villanyóránál a nulla vezetékkel, vagy nincs.
2. A védőföldelés valójában “csak” a nulla vezetéknek a villanyórától történő elágaztatása.
3. Nincs semmiféle védőföldelés.

Az 1. és 2. esetben a különböző vf-megoldásokat valamelyik falialjzaton, vagy éppen a hangrendszert, vagy házimozit ellátó elosztón keresztül csatlakoztathatjuk a védőföldelésre.

entreq

Elméletben mindegy, hogy ezt hol tesszük meg, a gyakorlat azonban egészen mást mutat. A lakás elektromos hálózatára csatlakoztatott vf hatása akár egészen más is lehet (akár még ronthat is!) attól függően, hogy azt hol csatlakoztatjuk. Léteznek elosztók, tápszűrők, tápgenerátorok, melyek kifejezetten “utálják” a rájuk kötött vf-eket, sőt, általában még az sem mindegy, hogy az adott elosztóban a csatlakozási sorrend a vf-fel kezdődik, vagy azzal záródik (1-vf / 2-3-4-x csatlakozóba készülékek, vagy 1-2-3-x csatlakozóba készülékek / x+1 vf).

A tapasztalatok alapján létezik két igen jó helye a védőföldelésre csatlakoztatott vf-eknek. Az egyik a tápellátás kiindulási helye, vagyis a villanyóra – aminek még akár logikus magyarázata is lehet. A másik hely ellenben kevésbé érthető, mert ez az elektromos hálózatnak a villanyórától (vagy a hangrendszertől?) legtávolabbi pontja. Mivel hangrendszerem és a házimozim önálló tápösvénnyel rendelkezik, ebből következően nálam az a bizonyos “legtávolabbi” pont ugyanaz a rendszertől és a villanyórától egyaránt.

Japánban, ahol nagyon ritka a védőföldelés, rendkívül elterjedtek az Entreq vf-dobozok. Azonban, azokat nem (csak) a készülékekre kötik már vagy egy évtizede, hanem az elektromos hálózat nullájára. Sőt, kifejezetten javasolják, hogy ha csak egy Entreq doboz (vagy egyéb vf-megoldás) kerül a rendszerbe, azt feltétlenül a nullára kössük (mármint Japánban).

Természetesen kipróbáltam a dolgot, s azt kell írjam, ezek a japánok tudnak valamit! A virtuális földek, bizony nem csak a védőföldelésen, hanem a tápellátás nulláján is igen-igen hatásosak.

Az elmúlt hónapokban többen is kipróbálták, s a visszajelzések alapján egyértelműen azt kell javasolnom, hogy kerüljön virtuális föld a tápellátás nulla vezetékére is, valamint, ha valakinek csak 1 db Entreq, vagy bármiféle más – pl. induktivitásos, vagy “labirintus” megoldású – virtuális földje van, azt feltétlenül próbálja ki ne csak készülékre kötve, hanem a védőföldelésre (vagy a tápellátás nullájára) kötve is.

Long ösvénye_3

Nálam nincs közösítve a nulla és a védőföld, így a villanyóránál mindkét vezetékre rá lett kötve egy-egy vf, valamint a ház hátsó részén, a tápellátás (majdnem) legtávolabbi pontjára is.

Itt feltétlenül meg kell említenem, hogy az első próbák során a zeneszobámban lévő és ott zenét hallgató látogatóim semmit sem tudtak arról, hogy mit csinálok a ház hátsó részén, vagy kint a villanyóránál, de a változást minden esetben jelentősnek ítélték. A “nagyeszű sündisznócskák” szokásos placebó és önpszichózis emlegetése ismételten badarság…

Mondandóm második fele már többeket érint(het), mert elfogadottabb eszközről szól.

Nagyon sok hangrendszerben használnak különböző szűrős elosztókat, tápszűrőket, melyekbe közvetlenül csatlakoztathatjuk készülékeinket. Nevezzük ezeket soros szűrőknek, mert a tápáram rajtuk keresztül jut el a készülékekhez.

Léteznek azonban párhuzamos szűrők is, melyeket a lakásunkban bárhol ráköthetünk a tápellátásra – tehát a készülékeink nem ezeken keresztül kapják az áramot, hanem azok pusztán rá vannak kötve a hálózatra, mint bármely más fogyasztó.

Az elmélet, a működési elv alapján úgy gondolhatnánk, hogy a párhuzamos szűrők tényleg bármely aljzatba bedughatóak, azok hatása mindig ugyanolyan irányú, legfeljebb a mértéke lehet különböző. Amennyiben ezen párhuzamos szűrők nagyobb méretűek, tehát külön tápkábellel kell a hálózatra csatlakoztatni (az elmélet és a logika szerint), a tápkábel semmiféle hatással nincs a hangképre – hiszen annak semmi köze a készülékeink tápellátásához.

A tapasztalatok, a próbák azonban egészen mást mutatnak, sőt inkább azt írom, a valóságnak semmi köze az elmélethez.

A párhuzamos szűrők hatása egészen más, attól függően, hogy a lakás melyik aljzatába lettek bedugva. Ez nem pusztán más hatásfokot, hanem más hangtónust, más színezetet is jelent(het). Olyannyira nem mindegy, hogy mely aljzatba kerülnek bedugásra, hogy még ha a készülékekkel közös elosztóba kerülnek is, nem mindegy, hogy az aljzat első csatlakozójába, vagy a készülékek után a “sor” legvégére kerülnek.

Long ösvénye

Néhány nappal ezelőtt részt vettem egy teszten, amely során egy általam is ismert párhuzamos szűrő hatását próbáltuk ki különféle elrendezéssel. Mivel a több órás találkozó során mindazon jelenség “előkerült” jól hallhatóan, melyek a párhuzamos szűrőknél általában jelentkeznek, így az ott történtek leírásával hívom fel figyelmeteket a lehetőségekre, hibákra. Mivel a hallottak nem csak a konkrét típusra jellemzőek, így a tesztalany nevét nem írom le, de tervezője figyelmét felhívom a továbbgondolás lehetőségére.

A házigazda lelkesen hívott, hogy menjek át hozzá zenét hallgatni, mert hazavitte az ominózus párhuzamos szűrőt és azóta akkorát szól a rendszere, hogy csak na… Egy ilyen invitálásnak nem könnyű ellenállni, így végül hárman összejöttünk egy közös hallgatózásra (újévi eszem-iszomra).

A rendszert, annak hangját jól ismerem, így a változás már az első hangoknál egyértelmű volt. A hang lehengerelt, ütött és mindent analitikusan részletezve megmutatott. Jött a második szám, majd jött a harmadik, majd jött néhány érzelmesebb, andalítóbb felvétel – azaz csak jött volna, mert érzelemnek, ellazulásnak, hosszú távú, nyugodt zenehallgatásnak még csak az esélye sem volt meg. Minden hang, minden hangszer, minden énekes beállt elém és beleüvöltött a képembe. Olyan volt a hatás, mintha a mikrofonokat a hangszerekben és az énekesek szájában helyezték volna el és ráadásként bekapcsoltak volna egy dinamika-expandert.

A házigazdának elmondtam véleményemet, hogy értem, miért lelkes, értem, mi az, ami megfogja, de képzelje el ugyanezt nem csak néhány perces részleteket meghallgatva, hanem egy-két komplett albumot is – reménytelen vállalkozás lett volna.

Kivettük a rendszerből a párhuzamos szűrőt, aminek eredményeként hallgathatóbbá vált a rendszer, de nagyon-nagyon hiányozott a szűrő adta energia, felbontás. Furcsa helyzet volt, szűrővel nem lehetett a rendszert néhány perctől tovább elviselni, szűrő nélkül pedig egy halál unalmas, (relatíve) mosott hangot kaptunk – valamit csinálni kellett.

Először is a szűrőt az elosztóban az utolsó aljzatból áttettük az elsőbe. Már ez az egyetlen apróság sokat javított a hallgathatóságon, miközben megőrződtek a pozitívumok.

A második lépésnél megkerestük a párhuzamos szűrő helyes fázisát. Maga a készülék egy nagyobb méretű doboz, ami cserélhető, önálló tápkábellel csatlakoztatható a hálózatra. A kétféle fázis (kétféle dugóállás) között nem csak tónusbeli különbségek jelentkeztek, hanem átrendeződött a színpadkép, máshol szólaltak meg az egyes hangszerek.

Ezt most ki kell, hogy emeljem, a párhuzamos szűrő kétféle dugóállása (fázisa) kétféle színpadképet eredményezett – pedig, mint már írtam, párhuzamos szűrőknél maga a szűrő és annak tápkábele nem része a villanyóra és a készülékek közötti tápvonalnak.

A harmadik lépés során meghallgattuk a rendszer hangját többféle tápkábelt a párhuzamos szűrőbe dugva. A különbség egyértelműen hallható volt és egyértelműen ki tudtuk választani, hogy melyik adja a messze legjobb hangképet. Talán érdemes elgondolkodni azon, hogy a legjobbnak az a kábelfajta bizonyult, amit a tulajdonos az egyéb készülékeihez is használ.

A hang így már igazán tetszetős volt, de még mindig volt benne egy kis keménység és bizony még mindig hiányzott belőle a zene.

A tulajdonosnak kétféle virtuális földje is van. Az egyik finomabb, lágyabb, zeneibb hangot eredményez, a másik energikusabbat, basszusban dúsabbat. A próbák során ez utóbbi volt a rendszer elosztójába bedugva. A negyedik lépés során ezt kihúztuk és helyére bekötöttük a másikat, a “zeneibbet”.

Ez volt az a pont, amikor helyére került minden, ellazulva, élvezettel el tudtunk kezdeni zenét hallgatni.

Mintegy két óra alatt a rendszer egyetlen tagját sem megváltoztatva, ugyanazon készülékekből, ugyanazon meglévő kiegészítőkből a “leüvöltöm a fejed hangorkánból” kikevertünk egy olyan zenei hangképet, ami úgy őrizte meg a nyitó hangkép energiáit, stabilitását, felbontását, hogy közben átalakult egy igen zenei, hosszan hallgatható hangképpé – a házigazda legnagyobb megelégedésére.

x2 audio

A tápszűrőkkel ellátott elosztókkal kapcsolatban szintén tapasztaltam egy igen érdekes jelenséget, aminek meglétére korábban már többször utaltam, azonban annak kipróbálására, személyes megtapasztalására csak az elmúlt hónapokban mertem (tudtam) ismerőseimet rávenni. Az ő tapasztalataik is késztetnek arra, hogy (ismételten) felhívjam mindenki figyelmét a tápszűrők, tápgenerátorok némileg másfajta használatára.

Sajnos, a tápszűrők nem univerzális eszközök. Az adott hely tápjának szennyezettségétől, a rendszerben lévő készülékektől függően lehetnek pozitív, vagy akár (összességében) negatív hatásúak. Ebből következően azokat javasolt mindenképpen otthoni kipróbálás után megvásárolni, amit még mindig csak kevesen tesznek meg, ezért sokan hoznak hibás döntést.

Az egyre újabb és újabb szűrők, szűrős elosztók megjelenésével a rendszerfejlesztés során kikerülhetnek a használatból a régiek és azokat vagy töredék áron eladják, vagy a “sufniba” kerülnek.

Mindkét csoportnak – és rajtuk keresztül mindenkinek – javaslok egy nem szokványos, ám igen hatásos tápszűrő felhasználást.

Ezen eszközök működésének lényege az, hogy megakadályozzák a hálózaton lévő zajoknak a készülékekbe való jutását. Eközben vannak pozitív és sajnos negatív hatásaik is.

A számítógépes lejátszás, a hálózatilejátszók elterjedése, a NAS-okon történő adattárolás sajnálatos következménye, hogy ezen eszközök rengeteg zajt termelnek, melyek a tápvonalon keresztül eljuthatnak hangtechnikai és videókészülékeinkhez.

Vannak, akik ezen eszközöket a hangrendszerek (házimozik) közvetlen közelében működtetik, de sokan vannak, akik ezen készülékeket a szoba másik felén, sőt, akár egy másik szobában helyezik el. Nálunk például a 24 órán keresztül szerverként működő számítógép és a NAS az emeleten, a nagyobbik gyerekem szobájában van.

Ezen készülékek tehát zajt termelnek, melyek a villamoshálózaton keresztül mindenhova eljuthatnak (és itt most az EM-zajokat meg sem említem). Védekezhetünk ellenük pl. a hangrendszernél elhelyezett tápszűrővel, de védekezhetünk ellenük már magánál a kiindulási pontnál, tehát a számítógépnél, NAS-nál.

ava tápszűrő

Ehhez nem kell mást csinálnunk, mint a hangrendszerünkhöz tévesen választott szűrős elosztót, vagy éppen azt, ami helyett újabbat, jobbat vettünk, bekötjük a számítástechnikai eszközeink elé – tehát használjunk minőségi elosztót, jobb minőségű tápszűrőt az audio- / video-PC-nk, NAS-unk, routerünk, modemünk, stb előtt is. Az általuk termelt elektromos zaj blokkolódik a szűrős elosztóban, így az nem fog tovább terjedni a teljes tápellátásunkon – ráadásul a jobb, zajtalanabb tápnak köszönhetően audio-PC-nk (video-PC-nk) már alapból jobb hang- és képminőséget fog adni. Még akkor is, ha a “nagyeszű sündisznócskák” most azt kezdik el kántálni, hogy azok mindössze csak egyesek és nullák, bla, bla bla…

Megosztom:

Hozzászólások

2 Hozzászólások

Leave a Reply

  • Domonkos Ernő

    Kitűnő írás

  • Prohászka Miklós

    Emlékszem, mennyire “fejvakarva” olvastam annak idején a sorozatot, fel is fogom eleveníteni az ott leírtakat… Valahol akkortájt kezdődött a tápellátással való aktívabb foglalkozásom, a kellemes és kellemetlen meglepetések sora. Egy kis kísérletezéssel, DIY megoldásokkal, már az út elején sikerült pozitív eredményeket (is) elérni, viszonylag alacsony költségek mellett. Csak ajánlani tudom a témakör alaposabb körbejárását mindenkinek!

EnglishFrançaisDeutschMagyarItalianoPolskiРусскийEspañol
Scroll Up