Megmérték a placebót!

bemutató, egyéb, tuning

A különböző kábelek szerepe a hang- és videotechnikában rendkívül kényes téma. Olyan témakör, amivel kapcsolatban szinte képtelenség normális beszélgetéseket, előbbre vivő eszmecseréket folytatni a minden kábeles topikban előszeretettel fészket rakó, a témakörben nulla tapasztalattal rendelkező, ám mindent tudó lények miatt. Még talán a hangszóró- és IC-kábelek létjogosultsága a leginkább elfogadott, az ezekkel kapcsolatos beszélgetések gerjesztik a legkevesebb, ám annál hevesebb vitákat – de aztán ha szóba kerül a hangszórókábelek alátámasztásának problémaköre, borul a bili és olyanok, akik még sohasem hallottak nemhogy kábel-alátámasztást, de még dedikáltan hangszórókábelnek készült vezetéket sem, egész pályás letámadással rombolják szét a kialakuló beszélgetéseket.

A “tankönyvi hifitsák”, mint véres kardot hordozzák az előre kitöltött típusmondatukat – no de, hol a mérés, hol vannak a fizikai képletek? Valahogy arról mindig elfelejtkeznek, hogy a hifisták, a zenehallgatók által felfedezett jelenségek magyarázata, a mögöttes fizikai törvényszerűségek megkeresése nem a hétköznapi hifisták, hanem pl. a “tankönyvi” és a “mérnökhifisták” feladata lenne. Azonban ők jobban szeretik az egymondatos kliséjüket “copy-paste” módon vég nélkül ismételni, minthogy bármit kipróbáljanak, bármit megtapasztaljanak, vagy éppen bármin elgondolkodjanak.

Szerencsére vannak nyitottabb “mérnökhifisták”, azaz hifista mérnökök is, akik a zene és a hifi szeretete mellett elég nyitottak ahhoz, hogy elektrofizikai, számítástechnikai, stb. tudásukkal megkeressék egy-egy szokatlan jelenség fizikai magyarázatát, és annak ismeretében a jelenséget, a szokatlan eszközt ne csak megértsék, hanem még fel is javítsák.

No de térjünk vissza a hangszórókábelek alátámasztásához.

Akik kipróbáltunk különböző alátéteket hangszórókábeleink alatt, mindnyájan tapasztaltuk, hogy azok kisebb-nagyobb mértékben hatással vannak a hangképre. Léteznek gyári olcsóbb-drágább típusok, valamint léteznek filléres diy-megoldások is. Bármelyiket is próbáltuk, azt tapasztaltuk, hogy bizony a hangszórókábelek (sem) szeretnek a földön kígyózva feküdni. Mindegy, hogy az a bizonyos föld parketta, padlószőnyeg, vagy éppen kőpadló.

Az alátétek okozta változást szinte mindenki a mechanikus rezgésekkel hozta kapcsolatba. Mivel a hangszórókábelben a hang elektronok meghatározott rezgésével terjed – jut el az erősítőtől a hangsugárzóig -, abszolút logikusnak tűnik, hogy ha csökkentjük a kábelt érő külső rezgések mennyiségét, kevesebb zavarhatás éri a hanginformációt továbbító elektronrezgést.

Az utóbbi időben született a kábeltartók pozitív hatásával kapcsolatban egy másik és igazán érdekes magyarázat is. Felismerve azt a tényt, hogy a hangszórókábelekben (is) az energiaáramlás a kábelek körüli térben is történik mágneses energiaként, így logikus, hogy minden, ami ezt a mágneses teret megbontja, hatással van a kábelben futó hasznos jelre. Ezért nem mindegy pl. a vezetőanyagot borító szigetelőanyag milyensége.

Az eddig felsorolt lehetséges és egyben egyre inkább elfogadott magyarázatokra azonban még nem találtam semmiféle mérést. Azaz, ez így nem teljesen igaz, mert pl. végtelen hosszúságú képleteket láttam már, melyekkel megpróbálták kiszámolni a szigetelőanyag tulajdonságait, de abból még nem igazán lehetett következtetni, az adott szigetelőanyag hangképre gyakorolt hatására.

Az egyik olvasó- és egyben levelezőtárs azonban felhívta a figyelmemet egy rendkívül érdekes videóra, melyben bizony megmérik egy konkrét és filléres kábel-alátámasztó hatását – bár úgy vélem, a mérésből inkább az derül ki, milyen hatással van az adott hangszórókábelre, ha azt rövidebb-hosszabb szakaszon elemelik a kőpadlótól.

A videón szereplő méréssorozatban és a kapott eredményben az a zseniális, hogy az nem a szokványos rezgéssel, vagy a szigetelőanyaggal kapcsolatos elméletre épül, hanem egészen új szemszögből vizsgálja a kábeltartók hatását, és teszi azt mérhetővé és az elektrofizika “eszközeivel” magyarázhatóvá.

Azt valószínűleg mindenki tudja, hogy a vezetékeknek van ellenállásuk (egyenáram esetén) és van impedanciájuk (váltakozó frekvenciájú áram esetén). A mérés során, azonban egy kevésbé közismert jellemzőt, az adott hangszóróvezeték kapacitását mérték a padlón, valamint különböző hosszban a talajtól elemelve (alátámasztva).

A mérés egyértelmű eredményt hozott – így mostantól kijelenthetjük, hogy a kábel-alátámasztások hatása mérhető, tehát mindazok, akik placebót kiáltottak velük kapcsolatban, vagy álláspontjukat lesznek kénytelenek megváltoztatni, vagy az kell megemészteniük, hogy a “placebó mérhető fizikai jelenség”.

No de, hogyan is hathat a hangképre a földön heverő hangszórókábelen mért magasabb és az onnan elemelt helyzetben mért alacsonyabb kapacitás?

Kétféle módon is jelentkezik a hatás. Először is, az erősítők többsége – főleg a kicsi, gyenge tápegységű típusok – nagyon nem csípik ha a hangszóró-kimenetüket kapacitással terhelik. Ezért be is vezették, hogy az erősítők teljesítményét nem pusztán ellenálláson mérik, hanem azt kiegészítik egy kapacitív terheléssel is (valamint a jel fázisát +/- 60 fokban eltolják). Bizony, az erősítők többségén így egészen más teljesítmény és torzítási adatok mérhetőek, pedig ezzel imitálják leginkább, hogy az adott erősítő mit is fog csinálni valójában, ha hangsugárzót kötnek rájuk.

A kommerszebb gyártók készülékei és persze az agyonreklámozott hm-erősítők esetében ezért a kapacitív terhelés hatását, valamint az un. kockadiagramot inkább megtartják maguknak, így a vásárló csak otthon szembesül azzal, hogy pl. a 100 Wattos erősítője az adott hangsugárzón bizonyos frekvenciákon 10-15 Wattot is alig tud kipréselni magából.

Visszatérve a kábelelemelésnél mérhető kapacitásváltozásra, megállapíthatjuk, hogy a padlótól elemelt hangszóróvezeték kisebb kapacitását minden erősítő kisebb torzítással és nagyobb kimenőteljesítménnyel “hálál” meg. Persze vannak erősítők, melyeknek mindegy, mert méretes tápegységüknek, jól megépített kimenetüknek köszönhetően észre sem veszik a különbséget, valamint vannak erősítők, melyeknek meg teljesen mindegy, mit csinálunk, mert azokat leginkább csak erőlködőnek hívhatnánk. A két véglet között azonban számtalan készülék létezik.

Van azonban egy másik gond is. A kábelkapacitás hatással van a kábelben futó frekvenciák energiaszintjére is. A videón látható mérés során mért pF nagyságrendű kapacitás bizony már a hallható frekvenciasávba is beleszól, a felharmonikusokról nem is beszélve. Talán ez lehet a legfontosabb oka annak, hogy akik elemelik a talajtól a kábeleiket elsősorban a térérzet javulását emelik ki – mert minél több, minél egyenletesebb felharmonikust képes a hangszórókábel átvinni (és a rendszer megjeleníteni) annál több a térinformáció.

A kicsit hosszúra nyúlt bevezető után a lényeg az alábbi videóban látható:

Megosztom:

Hozzászólások

Leave a Reply

Scroll Up