1979 április 4. – gondolom, erre sokan rávágjátok, hogy hazánk felszabadulásának (vagy megszállásának?) ünnepe. Igen, és még valami. Frenreisz úgy döntött nem igazán működik a kvartett (kiürült, kiégett…), ezért ezen jeles napon hivatalosan is feloszlatta a Skorpió zenekart.
Nem pihent azonban sokáig. Szerencsére nem a sebeit nyalogatta, hanem megvalósította eredeti álmát a triót. Mondjuk nem egészen az eredeti elképzelések szerint, hisz nem merte a szólóhangszer szerepét a billentyűkre bízni, hanem amolyan ZZ Top-osan, vagy Motörhead-esen két gitár + dob felállással. Gitárosnak elcsábította a Generálból Tátrai Tibort, dobosnak pedig a Korálból Papp Tamást. Így olyan triót sikerült összehoznia, melyben mindhárom tag hangszere mestere (technikailag, zeneileg egyaránt), s mindhárom tag szabadon mozgott a rock, blues, jazz műfajokban.
A feloszlott Skorpió távozó három tagja sem tétlenkedett. Erős hanglemezgyári (és pártállami) támogatással, Vikidál Gyulával, Németh Alajossal kiegészülve megalapították a Dinamit együttest.
Talán kicsit elfogult vagyok, de számomra ez a trió felállás az igazi Skorpió – talán, mert ezt a felállást láttam először élőben, talán, mert alapvetően szeretem a trióban való zenélést… Hatalmas élmény a három tag együtt zenélését, „együtt lélegzését” hallani, a régmúlt(volt) koncerteken látni. Úgy zenéltek együtt, annyira érezték egymás minden rezdülését, lélegzését, mintha ikertestvérek lettek volna. Nem kellett egymást figyelni, nem kellett magukat „sorvezetőkhöz” tartani. Bármelyik tag a koncert pillanatnyi hevében „ihletet” kapott és elindult „valamerre”, a másik két tag biztos zenei támaszt biztosítva követte. Időnként a színpadon látva (hallva) őket az volt az érzésem, valójában egyetlen lélek zenél három testben.
…ráadásul voltak olyan engedékenyek, hogy 15 évesen egyszerre vihettem Frenreisz és Tátrai gitárját.
…és akkor a lemez.
Nagyon szerethető, igazi rocklemez, rajta három igazi, koncerteken üvölthető slágerrel(?) (Álljatok meg, Hej, jóbarát, Az új generáció), ötletekkel, újszerű hangzással. Tátrai jellegzetes „szájgitározása” megtámogatva Frenreisz szólisztikus basszusjátékával, Papp Tamás cizellált dobolásával mesteri hangzást eredményezett. Hangtechnikailag is tökéletes, akár demóanyagnak, tesztlemeznek is használható, bár érdekes módon a rögzített jelszint a szokásostól alacsonyabb.
Comments