Zajgát

A hifista, házimozista legnagyobb ellensége a zaj, ami akár jelentős mértékben is képes készülékeink, rendszereink hang- és képminőségét befolyásolni. Ez a zaj lehet mechanikus, elektromágneses és elektromos jellegű (és még ki tudja milyen egyéb hatásokra épülőek). A készülékek tápellátását érintő elektromos zajok ellen immár egy újabb, igen egyszerű, de hatékony megoldással is védekezhetünk, melynek neve Zajgát.

A tápellátáson lévő különböző frekvenciájú zajok a vezetékeken jönnek, mennek, csökkennek, elhalnak, újra létrejönnek, tehát, nagyon nagy a nyüzsi. A „kintről” jövő zajok ellen a hifista, házimozista megpróbál különféle tápszűrőkkel, leválasztó-trafókkal, tápgenerátorokkal, és persze különböző tápkábelekkel védekezni.

Ezen megoldások különböző árúak, különböző hatékonyságúak, és a velük való együttélés bizony nem mindig felhőtlen. Ennek oka a „valamit valamiért” ökölszabály. Bizonyos tulajdonságokat, jellemzőket javítanak, másokat rontanak, ebből következően univerzális, „egy mindenekfelett” megoldás nem létezik.

Azokat, akik úgy vélik, hogy az akkumulátoros tápellátással mindezt elfelejthetik, sajnos el kell, hogy szomorítsam, mert maga az akkumulátor is termel kémiai zajt, ami elektromos zajként megjelenik a tápvonalon. Ráadásul nagyon nem mindegy, hogy milyen kábellel van összekötve az akkumulátor és a készülék, milyen és mekkora puffer-kondenzátorokkal, és főleg milyen bypass kondikkal van kiegészítve a táp.

Amennyiben ehhez hozzátesszük azt is, hogy mára egyre elfogadottabbá válik, hogy nagyon nem mindegy, milyen töltést, milyen töltőeszközt alkalmazunk az akkumulátorok feltöltéséhez, milyen típusúak az akkumulátorok, mire tesszük azokat, stb., máris beláthatjuk, hogy az akkusok élete sem gondtalan.

Az elektromos zajok tehát jönnek és a készülékekbe bejutva óhatatlanul zavarják a felhőtlen zenehallgatásunkat, filmnézésünket.

Azonban, van egy másik gond is. A zajok nem csak jönnek, hanem az elektromos készülékeinkből távoznak is, tehát maguk a hangtechnikai eszközök (házimozi-elektronikák) is elektromos zajt termelnek, amit vissza is táplálnak az elektromos-hálózatra, tehát a többi készülékre.

Ugyanúgy, ahogy a hűtő, a mosógép, a szomszédban üzemelő szerver, vagy bármely más elektromos eszköz. Eme folyamat élharcosai a kapcsolóüzemű-tápok.

Nagyon sok éve (évtizede) fixa ideám, hogy nem pusztán a hangtechnikai eszközöket kellene jobb minőségű tápkábellel bekötni a hálózatra, hanem a lakás minden fogyasztóját – mert ugye a zaj a kábelen nem csak akkor csillapodik, ha az jön, hanem akkor is, ha az keletkezik és megy.

Nehezen befogadható elképzelés – főleg egy olyan hifi-társadalomban, ahol még a tápkábelek szerepét, hatását is kétségbe vonják -, de az ez irányban folytatott kísérletek egyértelműen bizonyítják, hogy nem elvetendő ötlet.

Többeknek javasoltam már, hogy mielőtt eladják régebbi, nem használt szűrős elosztójukat, tápszűrőjüket, azzal tegyenek egy próbát úgy, hogy bekötik komplett számítógépes rendszerük elé. A hangrendszerük, házimozijuk minősége egyértelműen javult még akkor is, amikor nem az adott számítógépet, szervert, NAS-t használták forrásnak, de azok a zenehallgatás, filmnézés alatt kényszerűségből mégis be voltak kapcsolva.

Cables (Radnai Rudolf) ugyanezen gondolkodva, valamint mindezt kiegészítve azzal, hogy miként lehetne a meglévő rendszert a legegyszerűbben kiegészíteni egy, a lehető legkevesebb negatív hatással rendelkező zajszűrővel, megalkotta a Zajgát nevű kábeldarabot.

Nehogy félreértés legyen, nem degradálásnak szántam a „kábeldarab” kifejezést, pusztán megpróbáltam leírni, mi is a Zajgát – legalább is külsőleg. Egy rövid kábel a végén két dugóval. Időközben elkészült a még kompaktabb változat, amiből már maga a kábel is kikerült, tehát egy tápdugó és egy aljzat összeaplikálva.

Kíváncsiságomat felkeltette a Rudolffal folytatott beszélgetések során, ezért a legutóbbi látogatásakor magával hozta és nálam hagyta kipróbálni a Zajgát vezetékes verzióját.

Bár különösen tetszett, hogy miatta semmit sem kell cserélni, le- és kiváltani, az első próbákat mégis azon készülékeim esetében tettem meg, melyeknél a tápellátás milyenségével egyébként nem foglalkozom – másod-, harmad-készülékek.

Az első próba a konyhai TV-nket érintette, mivel annak a legegyszerűbb kihúzni a tápkábelét és arra a legkönnyebb rádugni a Zajgát csatlakozóját.

Az első benyomásom az volt, valami van. A hatás kicsi, de észrevehető – hangban, képben egyaránt. Leginkább abban jelentkezett, hogy leragadtam egy kicsit a képernyő előtt, valamint abban, hogy a „vele, vagy nélküle” helyzetek közül a „vele” helyzetben tovább tartotta fenn érdeklődésemet az adott műsor.

Az első benyomásokhoz tartozik az is, hogy rosszabb minőségű adásoknál nem vettem észre különbséget – mintha az adott csatornán sugárzott műsor rossz minősége eleve homályba borította volna a tápellátásról érkező zajok okozta hibákat.

Ugyanez visszafelé, a nagyon jó felvételek (éppen a Halálfutam ment az egyik adón), viszont egyértelműen profitáltak a Zajgát hatásából.

A második próbát a kisházunkban lévő „teszkógazdaságos” házimozin tettem meg, melyen egy régi Michael Flatley előadást néztem meg „vele, vagy nélküle” állásban. Kétség nem fér hozzá, hogy amikor a TV és a „mindentegybe” rendszer a Zajgát kimenetére volt dugva, simább, a szem számára megnyugtatóbb, talán, több részletet is tartalmazó képet adott, a hang pedig némileg nagyobb légtérből szólt, az énekhangok karcossága pedig egyértelműen csökkent.

Ha többet használnám a „kicsi házimozit”, és ezért fontosabb lenne számomra annak minősége, egyértelműen bent hagytam volna a „toldalékot”.

Ezután jött az igazi megmérettetés, mert bekerült a Zajgát a P10 tápgenerátor azon kimenetére, melyre a modem, a router és a TV-box kapcsolóüzemű tápegységei vannak (voltak) egy T-elosztóval bekötve.

Tehát, a P10 kimenetére bedugtam a Zajgátat és annak végére rátettem a T-elosztót a kapcsolóüzemű tápokkal… Aztán ott is hagytam.

Természetesen a javulás nem óriási, de már az is csoda, hogy érzékelhető – gondoljunk bele, egy tápgenerátor kimenetéről van szó! Nyugodtabb, hallgathatóbb, simább, teresebb, hihetőbb, plasztikusabb – nagyjából ezekkel a jelzőkkel illethetném a változást hálózati-lejátszás és TV-nézés esetében.

Mindenképpen elgondolkodtató, de az igazi gondolatébresztés és egyben (talán) bizonyíték csak most jön.

Az, hogy a P10-ről a Zajgát segítségével leválasztottam a kapcsolóüzemű tápokat, azt eredményezte, hogy a CD-játszómról és pendrive-ról hallgatva is észrevehető volt némi előrelépés. (A CD-játszóm, DAC-om és a pendrive-ot fogadó hálózati-lejátszóm szintén a P10-ről kapja az áramot.) Ugyanazokkal a szavakkal jellemezném, mint amiket már leírtam, a hatás ugyan kisebb mértékű, de észrevehető.

A kíváncsiságomat kielégítendő, csináltam még egy próbát. A számítógépem csak munkaeszköz, arról nem hallgatok zenét, így az esti zenehallgatások során mindig kikapcsolom és ki is húzom a hálózatból,

Most bekapcsolva hagytam, és meghallgattam néhány felvételt. Ezután bekötöttem a számítógépem tápkábelére a Zajgátat, ismét bekapcsoltam, és visszaültem zenét hallgatni.

Elmosolyodtam, mert amit a P10-nél csak sejtettem, a számítógépnél egyértelművé vált. A számítógép tápegysége által a tápellátásra „visszaküldött” zajok bizony csökken(het)tek, mert a CD-ről hallgatott felvétel minősége némileg javult, a Zajgát eltávolításával pedig némileg romlott.

Hangsúlyozom, nem nagyok a különbségek, de az átlagos zenehallgatótól eltérően, nálam önálló tápösvény van kiépítve és jelentősen csillapítottak a tápról, védőföldelésről érkező zajok.

Ezután a Zajgát visszakerült a P10 kapcsolóüzemű tápokat ellátó kimenetére, mert egyszerűen ott a helye.

Megosztom: