127 különböző típusnév – Videoton hangsugárzók

hangsugárzó, vintage 2020-10-29

A Videoton hangsugárzók 14 évesen jelentek meg az életemben – első saját hangsugárzóm egy Videoton D201 Ritmus típusú szélessávú volt. Mai eszemmel már tudom, hogy milyen szerencsés voltam, hogy elsőre egy ennyire jó hangsugárzót sikerült beszereznem, de gyerekként bedőltem felnőtt barátaimnak, bedőltem Csabai Dániel könyveinek… Nagyon szerettem a meleg, barátságos, érzelmes hangját, sohasem zavaró tónusát, de állandóan azt hallva, azt olvasva, hogy a szélessávúaknak nincs basszusa és nincs magashangja, kezdtem hallani a magasak hiányát. Érdekes módon, a D201 basszusát sohasem éreztem kevésnek, vagy hiányosnak, sőt, a mai napig emlékszem egy East koncert rádióközvetítésére, amit hallgatva abszolút a koncerten éreztem magamat és még a lábdob lüktetését is hallani véltem.

Tehát a mai énem és az elmúlt 40+ év tapasztalata azt mondatja, hogy a D201 nagyon jó hangsugárzó volt, a benne lévő szélessávú hangszóró olyasmit tudott, amit napjainkban inkább a régi Philips-eknek tulajdonítanak. Az akkori énem (fülem) ezzel nem volt tisztában – ráadásul jobban hittem a felnőtt szomszédnak, mint a saját fülemnek -, ezért a Ritmus-t eladtam és vettem valamilyen kétutas NDK hangsugárzót. Na, ezt nem kellett volna. Azonnal hallottam, hogy bár a felső sávot már egy “csipogó” szólaltatja meg, de a hang összessége meg sem közelítette azt, amit a D201-től megszoktam. Gyorsan túltettem magamat rajta és hallgattam tovább a lemezeimet nagy-nagy örömmel.

Néhány év múlva ismét Videoton hangsugárzóm lett, hazavittem egy Minimax 2 típust. Előre is elnézést kell kérnem tőletek – és a Videotontól -, mert igen erősen és hosszasan “kiabálni” és ugyanakkor lelkendezni fogok a Videoton hangsugárzók törpéjéről.

Úgy vélem, a Videotonnál valamit nagyon elcsesztek, vagy félregondoltak, vagy pártutasításra cselekedtek, vagy egyszerűen csak hülyék voltak. Elnézést, de zenehallgatóként, vásárlóként és nagyon sok Videoton hangsugárzót meghallgatva nem tudok mást feltételezni – legfeljebb még annyit, hogy a Videoton mérnökei, vagy gazdasági vezetői(?) bár tudták, hogy tudnak nagyon jó hangszórót és hangsugárzót gyártani, de csak azért sem tették. “Nehogymá” jól járjon az a szerencsétlen szocialista magyar zenehallgató, “nehogymá” halálra keressük magunkat a nyugati hifi piacon.

A Cégnek tehát volt egy igen jó D201 típusa (hasonlóan szélessávú és jó Micromax-a, szélessávú Minimax 1 változata), valamint megépítették a Minimax 2 és 3 típusokat. Ha megnézzük a Minimax 2/3 méretét, azt óhatatlanul hasonlónak találjuk a híres LS3/5a típussal, és ha ehhez még hozzávesszük, hogy a 4 és 8 Ohmos változat mellett létezett 15 Ohm impedanciájú is, akkor talán el kezdünk gondolkodni is. Ha meg ezek után leülünk zenét hallgatni a Videoton hangsugárzók eme gyöngyszemeivel, akkor egyik szemünkkel mosolygunk, a másikkal pedig zokogunk, és egyszerre vagyunk boldogok és dühösek.

A Videoton megcsinálta azt a hangsugárzót, ami abszolút méltó konkurenciája lehetett volna a világhírű LS3/5a típusnak. Mivel kétféle változatát is volt módom hosszasan hallgatni, így – megmaradva a szigorúan magánvéleménynél -, azt kell írjam, hogy a Minimax a közép- és mélytartományban jobb, mint az általam hallott legendás BBC monitorok. Aztán ha fülünket a felső tartományra összpontosítjuk, szomorúan konstatáljuk, hogy a Videoton a szenzációs mélyközepet egy katasztrofálisan rossz magassugárzóval direkt lerontotta. Nem tudok másra gondolni, mint hogy tényleg direkt csinálták, hiszen volt a Videoton termékkínálatában olyan magassugárzó, amivel kiegészítve a mélyközepet, hasonló (jobb?) magyar hangsugárzó születhetett volna, mint a kultikus LS3/5a. Ráadásul mindezt úgy, hogy a Minimax mélyközépsugárzóját mindenféle ekvalizálás nélkül, egyetlen tekercs és egy kondenzátor segítségével lehetett váltani, a híres másikat pedig csak igen erős ekvalizálással – aki nem hiszi, nézzen meg egy LS3/5a keresztváltót.

Egy idő után a Videoton mérnökei, üzletkötői(?) is ráébredtek, hogy valami lehet a Minimax-ban, mert elkészítették a kifejezetten angol piacra szánt Minimaxot, ráadásul kétfélét is. Azaz, itt némileg nem teljesen világos a történet, mert létezik egy harmadik külföldre szánt változat is GB3 néven, ami gyakorlatilag a Minimax 3 egy jó dómsugárzóval, a GB, pedig logikusan Angliára utal, de ez valahogy nyomtalanul tűnt el a semmibe.

Helyette / utána azonban létezett másfajta “export” Minimax, amiben elrontottak mindent, ami jó volt az eredetiben. A remek mélyközepet kihajították és betettek a helyére valami vackot, a zárt dobozra pedig vágtak egy lukat reflexnyílásként, ami rossz volt, azt pedig még rosszabbra cserélték – a kónuszos magassugárzó helyébe beépítették a világ talán legrosszabb dómsugárzóját. Ebből bizony nem lett világhír, de még jó üzlet sem, pedig ezeket a Minimaxokat az angol kereskedők a hozzájuk tervezett állvánnyal árulták Blue Chip néven.

A Videoton hangsugárzók tervezői ráadásul, mintha ámokfutásban dolgoztak volna. A Cég ontotta magából a legkülönfélébb típusszámmal rendelkező és mindenféle átgondolt terv nélkül készült 2-3-4-5 utas és 2-3-4…-8(!) hangszórós hangdobozokat, melyekben a hangszórók a legkülönfélébb típusvariációban és elrendezésben helyezkedtek el. Úgy vélem, ezt nyugodtan nevezhetjük totális káosznak. Ha végigrágjátok magatokat a típusszámokon és a típusokat bemutató fényképeken, ti is így fogjátok gondolni.

A Videoton hangsugárzók káosza egészen addig tartott, míg a rendszerváltás el nem hozta a szocialista tervgazdálkodás helyett végre az üzleti szemléletet.

A Videoton szocialista nagyvállalatból létrejött Videoton Audiotechnikai Kft. szocialistából tőkéssé átalakult vezetői (vagy ki tudja ki) ismét rájöttek, hogy a jó hangsugárzóhoz először is jó hangszórók kellenek. Rögtön vásároltak is a VIFA-tól egy magassugárzót és egy mélyközépsugárzót, amit gyorsan bele is építettek a meglehetősen jóra sikeredett Preludium B31 és B32 típusokba. Valamint – és erre már csak kevesen emlékeznek -, vettek egy igencsak méretes (8 cm átmérőjű) dóm középsugárzót is, amit a VIFA magassugárzóval együtt az emberes méretű Sonus C100 típusú állódobozba tettek be. (A képen egy gyönyörűen felújított, egyedi C100 hangsugárzópárt láthattok.)

A kft-vé alakult Videotonban valamit végre tényleg komolyan kezdtek venni, mert a Preludium előfutára volt egy olyan hangsugárzó-családnak, melynek bármely tagjával a legtöbb magyar zenehallgató elégedett lehetett volna.

A Preludium B31 és B32 nagy számban került forgalomba, a középső tag a Toccata már csak néhány példányban készült el, az igazi nagyágyú, a Fúga pedig terv és nullszériás verzió maradt. A leírások és azon néhány ember szerint, akik a Fúgát hallhatták, nemzetközi szinten is igen jó hangsugárzó lehetett (volna). Sajnos, fényképet nem őrzött meg róla a net, így ezúton kérem, ha valakinek sikerült anno lefotózni, vagy netalán nála van a nullszéria, ossza meg velünk.

A Videoton gyárban – ami ma már a Harman tulajdona – jelenleg is folyik hangszóró- és hangsugárzó-tervezés. Néhány hónappal ezelőtt módomban volt meghallgatni egy teljes egészében saját fejlesztésű, szélessávú hangszórójukat egy abszolút béta-verziójú próbadobozban. Nagyon nagy örömöt okozott a meghallgatása mindnyájunknak, akik jelen lehettünk a bemutatón. 50 év után ismét készült a gyárban egy igazán jó, saját hangszóró – amitől jobb hírrel nem is lehetne zárni a videotonos gondolatokat.

Akkor jöjjenek végtelennek tűnő áradatban a Videoton hangsugárzók típusai:

D130 Micromax, D131 Minimax 1, D132A Minimax 2, D132E Minimax 3, D132E Minimax szélessávú hangsugárzó+magas, Minimax I (angol), Minimax II (angol), D201 Ritmus, D202A Saphir 1, D202E Saphir 2, D252E Brillant, D253 Diadem, D255 Opal, D257 Amethyst, D258 Corona, D259E Walzer, D204 Midimax, D402 Supermax, D503 Hypermax, D93 Encyclopaedia, GB2, GB3, KB14 Gipsy, KD17, AL110, AL130, DB1070, DB1301A, DB1301E, DB1312A, DB1370, DB1548, DB1588 Sonata, DB1600, DB1670, DB2001A, DB2001E, DB2002A, DB2228, DB2603E, DC1680, DC2001E, DC2002A, DC2003A, DC2003E, DC2010, DC2012, DC2016, DC2018, DC2050A, DC2080, DC2388 Cavatina, DC2510, DC2540, DC2550, DC2602, DC2580, DC3010, DC3011, DC3888 Concerto, DC4001E, DC4014, DC4018, DC4002A, DD2502A, DD2503A, DD2503E, DD2580, DCR2020, DCR2520, DCR3090, B12 Menüett, B20 Solo, B21 Solo, B22 Solo, B28 Satellite, A57 Subwoofer, AB1010, AB1011, SR-H30 (AKAI), SR-H33 (AKAI), DB-2040 / SR-H40 (AKAI), SR-H44 (AKAI), SR-H50 (AKAI), SR-H70 (AKAI), SR-H110 (AKAI), SR-H210 (AKAI), SR-HA301 (AKAI), SR-HA302 (AKAI), SR-H800 (AKAI), STE110 (FISHER), STE171 (FISHER), SME370 (FISHER), STE-M95 (FISHER), RL680, RL685, BHP1062, Tele-Sound 2000, Tele-Sound 3030, Tele-Sound 4000, Tele-Sound 4004, Tele-Sound 4100, SL201 QB, SL301 QB, SL451 QB, Altus F0, Altus F1, Altus F2, Altus F3, Altus F4, Bonus B901, Bonus B902, Sonus C100, Sonus C101, Preludium B31, Preludium B32, Toccata 4588, Fúga, Trident TS 120, Trident TS 150

A három nagy magyar gyártó – BEAG, Orion, Videoton – hangsugárzóit bemutató virtuális gyűjtemény nem jöhetett volna létre a hangsugárzókat megőrző lelkes zenehallgatók, hifisták, gyűjtők és az általuk készített fényképek nélkül. Ezúton köszönöm, hogy a hangsugárzókat (és fényképeiket) megőrizték az utókornak.

Update:
– Nektek köszönhetően a gyűjtemény folyamatosan bővül, egyre újabb és újabb elfeledett típusszámokat, fényképeket küldtök, melyeket folyamatosan feltöltök, ezért a címben szereplő fajtaszám folyamatosan növekszik.
– Egyik olvasónk küldött fényképet az állítólag legjobbra sikeredett, de sorozatgyártásba sajnos, már nem került Fúga hangsugárzóról is, ami már látványra is egészen más, mint a többi Videoton hangsugárzó.
– Jelezték, hogy a Harman nem vette meg a Videotont, csak a gyár területén van a kísérleti- és gyártósora.

Sajnálatos módon a blogmotor időnként “elfelejtkezik” néhány fényképről, ezért azok teljes egészében a Long Pinterest oldalán is megtekinthetőek.

Videoton hangsugárzók