English language can be selected in upper left corner (British flag). 1850. február 3-án Odesszában megszületett Kremeneczky János néven egy kisgyermek, akire a mai napig szeretettel, sőt szerelemmel gondol minden zenehallgató, akiknek oly sok örömöt okozott, okoz és még remélhetőleg évtizedekig okozni is fog az Orion hangsugárzók hallgatása. Na jó, ebben van némi költői túlzás, mert a zimankós orosz télben született kisfiút és a HS280, HS500, HS501 stb. hangsugárzókat nagyon kevesen tudják összekötni, de mindjárt mindenki megérti, hogy miért rebeghet hálát minden Orion rajongó „Jánoskának”.
Kremeneczky János élte az orosz gyerekek mindennapi életét; játszott, majd tanult és végzett elektrotechnikusként elment az orosz vasúttársasághoz dolgozni. Innen amint tehette, gyorsan továbbállt, s meg sem állt Berlinig, ahol 1874-ben elvégezte a Berlini Műszaki Főiskolát és elment a Siemens-hez dolgozni. Itt sem maradt sokáig, mert 1877-ben már Párizsban volt, ahol a Bréguet cégnél Pavel Yablochkov mellett dolgozva, elmélyedt az elektromos világítás rejtelmeiben, lehetőségeiben. 1882-ben Bécsbe költözött, ahol Egger Bélával közösen megalapították az „Első Osztrák-Magyar Elektromos Világítási és Erőátviteli Vállalatot”.
A mi szeretett Jánosunk azonban még mindig nem tudott leállni. 1899-ben önállósult és létrehozott Bécsben egy szénszálas izzók gyártásával foglalkozó céget, aminek leányvállalatát 1913-ban megalapította Budapesten Magyar Wolframlámpagyár néven. Nem kell megijedni, máris célnál vagyunk, ugyanis a budapesti „leányvállalat” nem elégedett meg szimpla villanylámpák gyártásával, hanem üzletet látva az elektroncsövek gyártásában is, 1923-tól elárasztotta a világot magyar gyártású elektroncsövekkel.
A csőgyártásból – és Kremenecz János mentalitásából – következően a Cég szerette volna beindítani a rádiógyártást is, amely készülékeket el kellett nevezni valahogy, hiszen ” Wolframlámpagyár” néven meglehetősen nehéz lett volna eladni azokat. 1924-ben tehát megalapította az Orion Villamossági Rt-t, majd 1925-ben elindult az Orion rádiók gyártása. Nem olyan bonyolult ez, ha nem születik meg Odesszában a kisfiú, akkor nincs Orion gyár és nincsenek Orion hangsugárzók.
A kicsit hosszúra nyúlt bevezető után máris áttérhetünk az Orion hangsugárzók típusaira, amely termékek tulajdonképpen melléktermékként jelentek meg a Gyár kínálatában. 1956 után pártunk ugyanis azt a feladatot osztotta ki az Orion gyár (és munkatársai) számára, hogy biztosítson minden magyar család számára TV-készüléket. Igaz, ehhez sem tervek, sem gyártósorok, sem pedig TV-adás nem volt, de ez senkit sem zavart.
A Gyár akkori igazgatója – Berceli Béla – a fejével felelt, hogy teljesítsék a szocialista tervgazdálkodás által rájuk rótt feladatot, így a sok-sok kommunista szombat és persze a fejlesztés eredményeként elkészült az első magyar televízió, az AT501.
Ezután el kezdtek kavarodni a dolgok, mert az eredetileg kiosztott szerepek ellenére a két nagy, az Orion és a Videoton egy idő után már mindent gyártott (TV, rádió, hangsugárzó…), sőt, szocialista gyárakhoz méltatlan módon nekiálltak egymással rivalizálni. A rivalizálás eredményeként nem a minőség fejlődött, hanem egyre újabb és újabb típusszámokkal jelentek meg egyre újabb és újabb készülékek, hangsugárzók. Jelen témánknál, a hangsugárzóknál maradva, sajnos az „új” nagyon gyakran azt jelentette, hogy rosszabb. (Ugyanez igaz a BEAG hangsugárzóira is.)
Azonban az Orion hangsugárzók között (is) van néhány, melyek a mai napig jó alternatívát nyújtanak 100-150 ezer forintig (különös tekintettel a Jamo és Klipsch típusokkal szemben): HS20, HS40, HS280 (kék membrános), HS500 (kék membrános), HS501.
Akkor jöjjenek az Orion hangsugárzók. Először felsorolom a típusszámokat, majd alatta a képgalériában mindet meg is nézhetitek (névvel együtt). Kérlek titeket, hogyha valamit kihagytam, küldjétek el a típusszámát, és ha van, akkor a képét is, hogy tényleg teljes legyen a virtuális hangsugárzó-gyűjtemény. (Ha a képek összekavarodnának, csináljatok egy oldalfrissítést.)
HS7 (néhányan kétutassá alakították), HS9 Mambo, HS10, HS20 szélessávú változat, HS20 kétutas változat, HS40, HS100, HS200 kerek középsugárzóval, HS200 ovális középsugárzóval, HS400, HS180 nullszéria, ST82, HS280 papír középsugárzóval, HS280 fehér dóm középsugárzóval, HS280 kék dóm középsugárzóval, HS280 fekete szövet dóm középsugárzó, HS280 Rumba, HS282, HS284, HS288, HS480, HS500 nullszéria, HS500 fehér dóm középsugárzóval, HS500 kék dóm középsugárzóval, HS501 Bolero, HS511, HS522, HS700 papír középsugárzóval, HS700 fehér dóm középsugárzóval, HS700 kék dóm középsugárzóval, a HS288 és HS511 típusok Sanyo márkajelzéssel SX340 és SX511 néven is megjelentek
Sajnálatos módon a blogmotor időnként „elfelejtkezik” néhány fényképről, ezért azok teljes egészében a Long Pinterest oldalán is megtekinthetőek.
Comments
11 comments
Harangozó Imre
HS 40-esek gazdája vagyok. Igaz át lett kábelezve és már peremezni is kellett a mélyeket, de meg vagyok velük elégedve. Sajnos nem a maguk idejében vásároltam, hanem kb 30 évvel később. :):). Régi vágyam teljesült. Tudom a mostani és persze az akkori nyugati versenytársai sokkal jobbak, de a vágy az vágy, és ha megvalósul az meg öröm. :):)
MT69
Ide is beugrott valami. A 80′ évek végén volt egy pár ST 82 típusú, Orion hangsugárzóm.
Pontosan nem tudom hová pozíciónáljam. A hangszórókészlete a HS 280-aséval megegyező, a mérete is hasonló, de a hangszórók a dobozba, belülről voltak beszerelés, az előlap nem levehető, a hangszóróselyem fix az előlapon. Talán a 280-as elődje, olcsóbb változata lehetett.
Később volt 280-asom is, a hanjuk nagyon hasonló volt, de a 280-hoz képest, az az ST 82 rettenetesen dobozhangú volt, döntött.
Abban az időben jobban képben voltam az Orion dobozokkal, és úgy rémlik, ennek az ST sorozatnak léteztek másik modelljei is.
Long
Találtam egyben lévő példányt, így betettem a gyűjteménybe.
Mivel az Orion elektronikák típusjele volt az ST, ezért úgy vélem, eredetileg azokhoz – pl. a kisebbik Orion toronyhoz – szánták kiegészítésként, de ez csak spekuláció.
Köszönöm a „visszaemlékezést”.
Gábor Csaba
Sanyo márkanévvel megjelent külföldön több Orion típus, a HS511 SX511 néven, a HS282 pedig azt hiszem SX340 néven. Lehet, hogy volt több is, de ez a kettő biztosan. A hangszórókészlet ugyanaz, viszont egyiknek sem levehető az előlapja. Érdemes lenne azokról is berakni képet a teljesség miatt.
Long
Köszönöm a visszajelzést.
A típusfelsorolásnál jelöltem a HS511-SX511 és HS282-SX340 kapcsolatot, de teszek fel külön képeket is.
Bíró Zoltán
Udv, jólesett olvasni a cikket.
Én az Orionban dolgozok, és ismerek olyan embereket, akik a hangsugárzó fejlesztést menedzselték. Magyar technikatörténet, sajnos első kézből már nem sokáig….
Még egy érdekesség: 4. emelet Jászberényi út.29– Méregdrága épített süketszoba ( Akusztikailag föld függetlennek tervezve , Szocialista kuriózum, ilyen nincs még egy Magyarországon.
Hogyha érdekel, meg tudjuk mutatni : 06 30 747 86 33
Udv
Zoli
Long
Kedves Zoltán,
köszönöm (köszönjük) a meghívást.
Amennyiben lehetséges, térjünk rá vissza az ünnepek után, és terjesszük ki a meghívást egy 3-5 fős csoportra.
Üdvözlettel:
Long
Horváth Ákos
Szia azért kimaradt sok minden ha már felsorolás pl a nagy hangfalak kozepsugarzoja eredetileg fehér vászon szerű anyagból készültek csak utánna jött a BASF kék fólia, az eredeti HS 700 HS 500 kulmeretei nagyobbak voltak csak a gyártás miatt lettek megváltoztatva nem szóltál a hangszóró gyártásáról annak választékárol, na de köszi az összefoglalót…
Long
Köszönöm a kiegészítést.
Idézem a felsorolásból: 🙂
„HS280 papír középsugárzóval, HS280 fehér dóm középsugárzóval, HS280 kék dóm középsugárzóval, HS500 nullszéria, HS500 fehér dóm középsugárzóval, HS500 kék dóm középsugárzóval…
bta
Kedves Harangozó Imre, 1991-től hat éven át használtam HS-40 -eseket modifikált EAG EA057 monoblokkokkal. Rendes keresztváltóval ellátva egyáltalán nem biztos, hogy felülmúlja a híres nyugati versenytárs, sőt… A jó hír az, hogy a házifeladatot néhányan elvégezték, például „dollerakos”: http://www.retronom.hu/node/12196 [A mindenütt szakértőt játszó, mérnöki végzettséggel nem rendelkező, nulla gyakorlati tapasztalattal bíró „shalafi” kotnyeleskedése figyelmen kívül hagyandó.] Anno minden értelmes lehetőséget kipróbáltam, végül magam is ugyanazt a váltófajtát találtam legodaillőbbnek. Az Isophonok áramkörében a soros ellenállást rendkívül vékony litze vezetékezéssel oldottam meg (az ellenállásérték nem lenne kritikus, a vezetékhossz viszont igen), a PD207/S mélyközepek pedig Naim NAC A4 kábeldarabokkal, szintén egyenként voltak a váltóba kötve. Van receptem a KK10-esek feljavítására is, de nem szívesen ajánlom, mert szétszedéskor a vékony zománchuzal rendkívül könnyen leszakadhat a tekercsről…
BG
ÜDV.
Mit is mondhatnék. Talán annyit, hogy a minőségről nem esett szó.
Bizony, nagyon becsültessen megépített dobozok, nagy többségében legalábbis. Amit sosem értettem, és mint hangfalfejlesztéssel is foglalkozó szakember, megerősíteni is tudom, az nem más, mint az iszonyatosan hitvány pozdorjából épített szerkezetek.
Tehát hiába a minőségi építőelem, hiába lehetőség, a végeredmények néha iszonyatosak lettek.
Fő példám a HS 288. egyszer egy ismerősöm ki akarta dobni, de előtte módszeresen szétverni a saját, kiváló állapotban lévő 288 AS dobozait.
Kis könyörgés után, 2 hónapot kértem, és kaptam.
A hangszórók kiváló állapotúak voltak, a hangváltó eredeti minőségre visszaállítva pár új alkatrésszel.
Kapott egy literszámban 12 literrel nagyobb, nem szögletes dobozt, (részben rétegelt lemezből) némi belső speciális kezeléssel, doha, és társai, és más
Nos, autóba tettem, elvittem, és megmutattam. A mai napig azt hallgatja. Gyártási költségben kicsit nyilván több mint a szögletes befoglaló méretű, ritka szerkezetű hitvány forgácslap.
Viszont akár világelsők is lehettünk volna.
Nem lettünk.
Nagyon fáj, amikor különböző fórumokon köpködik, az Orion dobozokat.
A fenti példa is mutatja, hogy kis odafigyeléssel ki lehet aknázni a lehetőségeket.