Noise Killer Max – egy újabb dugó

English language can be selected in upper left corner (British flag). Bár már régen írtam utoljára Radnai Rudolfról, ez nem jelenti azt, hogy nem vagyunk folyamatosan kapcsolatban. Gyakran beszélgetünk, időnként valamelyik új, „dugós” ötletét is meghallgatom ismerőseimnél. A Noise Killer Max azonban, már felkeltette annyira az érdeklődésemet, hogy itthon is meghallgattam, mit is csinál.

Ismerkedésünk kicsit nehézkesen indult, mert teljesen el voltam havazva, ezért, amikor megérkezett, a Noise Killer Max gyorsan bekerült P10 tápgenerátoromba, majd azonnal ki is vettem, mert…

…majd a Noise Killer Max bekerült egy falialjzatba, és mivel adta a „van valami” érzést, átmenetileg ott is maradt.

Három-négy nap is eltelt, mire lett időm komolyabban foglalkozni a „zajgyilkossal”, ezért az, a valódi meghallgatás, a véleményformálás idejére, már közel száz órát töltött a tápellátáson – és ez, vagyis, ennek hatása meglepetést okozott. Bár, a múltbéli események alapján már semmin sem csodálkozom, vagyis inkább, nem kellene csodálkoznom.

Első lépésként a legegyszerűbb megoldást választottam. Zenehallgató-fotelem mellett található a PS Audio P10 tápgenerátorom, ezért annak egyik üres tápaljzatába bedugtam, majd kihúztam Cables Noise Killer Max dugóját. Egyszerű, gyors megoldás, még ha nem is vakteszt, de legfeljebb, csak magamat verhetem át vele, és csak magamnak akarhatok rosszat, vagy jót.

Elindult a zene (Youtube – jazzkoncert / Brooklyn Bowl 6), amit 10-15 percig hallgattam, nyomtam egy pause-t, bedugtam a „zajgyilkost” és nyomtam egy play-t. Hatalmas (és persze negatív) előítélettel vártam, hogy bebizonyosodjon, ez a „dugó” is csak rontani tud a P10 hatásán, valamint vártam, hogy jelentkezzen az a jellegzetes hang, ami napokkal korábban, az első, nagyon rövidke meghallgatásnál „fülbeötlő” volt.

Az első, szösszenetnyi próbánál ugyanis, túlburjánzó és kopogós basszus borította be a zenét, aminek eredményeként a Noise Killer Max azonnal kikerült a tápgenerátorból, és bekerült az egyik falialjzatba. Ott a basszus túltengése kevésbé jelentkezett.

A Trió és vendégeik tehát dugóval folytatták a koncertet a Bowl 6 klubban, én meg hallgattam, hallgattam, és csak hallgattam. Nem tudom, mennyi idő telt el, mire eszembe jutott, hogy nem a zenére, hanem a dugó hatásaira kellene figyelnem, de előbb-utóbb nyomtam egy pause-t, kihúztam a „zajgyilkost”, nyomtam egy play-t és folytattam a koncert hallgatását.

Már nem feledkeztem bele annyira, már nem merültem el annyira a hangokba, már nem volt annyira dús és barátságos a basszus – legalábbis ezek voltak az első impresszióim. Dugó vissza, én meg ismét elmerültem a zenében.

Természetesen kéretik figyelembe venni, hogy a „mihez képest” eme próbánál is érvényes (volt), tehát nem egy rossz és egy jó állapot került összehasonlításra, hanem egy jó, amit örömmel hallgatok folyamatosan és egy jobb, amiről eleinte nem tudtam eldönteni, hogy miért is jobb – pedig az egyik hatás jellegzetes, könnyedén észlelhető.

Dugóval egyértelműen jobb volt a végeredmény, ezért áttértem az emberi hangra, Ella Fitzgerald és Joe Pass hamburgi koncertjének meghallgatására (Youtube), amit, egy-két Noise Killer Max be-ki húzkodás után, bedugott állapotban végighallgattam.

A P10 tápgenerátorba bedugva a „zajgyilkost” ugyanis:

• Testesebbé vált a hangkép. Nem csak a basszustartományban, hanem a teljes frekvenciasávban. Testesebbé vált Ella hangja, de olyannyira, hogy dugóval legalább 30-35 kilóval súlyosabb énekesnő állt a színpadon.
• Ella előrébb lépett és fókuszálódott. Pontosabban tudtam megmondani, hogy hol van, és azt is, hogy a mikrofonhoz képest éppen elmozdul.
• Joe Pass gitárjának hangjában erőteljesebbé váltak a testhangok. Hihetőbbé vált, hogy nem csak a húrok rezegnek, hanem egy hangszertest is.
• Dugó nélkül, valahol, valami ütemesen kopogott. Hallható, ám nem meghatározható valami volt. Dugóval pozícionálódott a jobb oldali hangsugárzótól balra, és hátul, a kopogásból pedig átalakult Joe lábává, cipőjévé, amivel a ritmust „verte”.
• Dugó nélkül a szalagzaj „ssssz”, dugóval shhh – vagy valami ilyesmi. Mindenesetre a második változat kellemesebb, kevésbé figyelemfelkeltő.

Mivel volt egy érzésem, ezért csináltam néhány próbát, amely során mindig bedugott állapotban, viszont a fázist-nullát felcserélve, elforgatott állásban hallgattam meg a Noise Killer Max hatását. Rudolf szerint nincs oka, de a kétféle dugóállás, kétféle hangot eredményez. Mindkettő jobb, mint a dugó nélküli változat, de az egyik mégis jobb.

A biztonság kedvéért megnéztem, hogy a „jobbik” állásban melyik oldalra kerül a fázis, megjelöltem, majd a P10 mögött – nem látok be, alig férek hozzá – alaposan megforgatva, megkeverve a dugóállást, bedugtam, hallgattam, megfordítottam, hallgattam… Amikor teljes bizonyossággal el tudtam dönteni, hogy a „jó” dugóállásban van a P10-ben elhelyezve, a helyzetet megtartva kihúztam a dugót. Mindig, minden alkalommal hozzám képest baloldalon volt a jelzés, és hogy, hogy nem a tápgenerátoron a fázis ugyanott van.

Ezen érdemes elgondolkodni, mert (látszólag) technikailag teljesen irreleváns a két helyzet, „balra is”, „jobbra is” pontosan ugyanaz van a dugón belül, ugyanolyan érték, ugyanolyan típus. Azt viszont nem tudhatjuk, hogy az értékek a sokadik tizedes jegyben mennyire térnek el egymástól, és ez az, ami véleményem szerint a különbséget okozhatja.

Mivel a felszínesebb olvasók (és Roland barátom) rendszeresen a szememre vetik, hogy Youtube-ot hallgatok, ezért hangsúlyozottan kiemelem, hogy a meghallgatást, a tesztet a CD-futómű / DAC párosomon folytattam.

Mivel a hangulatomból ez következett, levettem a polcról a Deep Purple 1972-ben Japánban volt mindhárom koncertjét tartalmazó albumomat (Osaka, Tokió), és ifjonti hévvel csaptam bele a rockos tesztbe.

Néhány oda-vissza dugóhúzás egyértelművé tette, hogy a Noise Killer Max használatával, CD-ről a Deep Purple is jobb.

Annyi kiegészítéssel adós vagyok, hogy a Youtube felvételek hallgatása esetén a tápgenerátorról a modem, a router és a hálózati-lejátszóm kapja az áramot, CD-ről való zenehallgatás esetén pedig a CD-futómű és a DAC. A sztereóerősítőm (MF Nu-Vista 800) nincs rákötve a tápgenerátorra.

A „dugós” Deep Purple dögösebb, stabilabb basszusalapú. Glover basszusa erőteljesebb, jobban „érthető”, több részletből áll, és isten bizony időnként még a húrok fémes csattanása is hallható – dugó nélkül nem venni észre. Lord hammondja, de Blackmore Stratocaster-e is testesebb, húsosabb, de a mély-többlet (vagy a korábbi mély-hiány pótlása) nem ül rá a hangképre.

Ian Paice ütősjátéka a koncertet hallgatva önálló élményt jelentett (dugóval). A Child in Time elején lévő cintányéros „show műsort” többször is meghallgattam, mert több tányér, több helyen és pontosabban körülhatárolhatóan, több színnel szólal meg dugóval, mint nélküle.

A tesztből a koncert örömteli végighallgatása lett.

Műfajt váltva, a rock után feltettem a CD-játszóra a Kaláka „Az én koromban” c. albumát. Sokat hallgatott, jól ismert lemez, a Zenekart élőben több tucatszor láttam, hallottam. (A Miskolci Kaláka Folkfesztiválon évekig dolgoztam) Nem ez a kedvenc albumom tőlük, de az utóbbi időben nagyon megszerettem.

Néhány dugó nélkül / dugóval próba után, kikötöttem a dugós változat mellett, és csak azokat az okokat foglalom össze, amiért bent maradt a P10-ben a Noise Killer Max.

• Nagyobb térből, de valahogy mégis kevesebb (mesterséges) visszhanggal szólalnak meg a hangszerek, énekesek.
• Melegebb, hangulatosabb, mélyebb tónusú a megszólalás.
• Kuki barátom időnként azt a jelzőt használja, hogy a zene „folyósabb”, most nekem is le kell írnom. Minden áramlóbb, simább, dallamosabb, „folyósabb”.
• Könnyebben, pontosabban meghatározható az énekesek helye, a tagok nem egy szűk területen, hanem egymástól ellépve, egymás mellett, mögött énekelnek. (Ismételten felhívom a figyelmeteket, a „mihez képest” figyelembe vételére, mert a rendszer, dugó nélkül is nagyon jó, nincs okom panaszra.)
• Ezt most külön kiemelem, mert nagyon tetszett. Dugó nélkül a „Behavazott síkságot” valahol középen, szétterülve énekli Huzella Péter, körülötte pedig dudorászik a zenekar, de hogy kik, mik és hányan, megállapíthatatlan. Dugóval, Péter helye pontosan meghatározható, előrébb is lép, a „dúdoló-kórus” pedig felbontódik önálló énekhangokra.

Említettem az elején – már majdnem el is felejtettem -, hogy a legelső impresszióm a túltengő basszus és a kopogásszerű hang volt. Ez a többnapos használat alatt jelentősen csökkent és csökken azóta is. A több, pontosabb basszus, a testesebb hang megmaradt, de a „rátelepedés” és egy felsőbasszus-csúcs(?) kopogása megszűnt. Leírni is nonszensz, de a dugónak van bejáratódási ideje – mondjuk, miért ne lenne pont ennek. Ezt Rudolf korábbi „dugói” esetében (virtuális föld, zajgát) nem vettem észre.

A Noise Killer Max nálam a tápgenerátorba dugva a leghatásosabb. A villanyórához (és ezzel a tápgenerátorhoz) legközelebbi aljzatba betéve, nem nagy a hatás, de érzékelhető, a lakás elektromos szempontjából legtávolabbi aljzatában elhelyezve pedig semmiféle változást nem hallok (nem látok a TV-képen).

Ebből következően, mindazok, akik kipróbálják, lehetőleg a forrásokat ellátó elosztóba, falialjzatba, és(!) tápszűrőbe közvetlenül bedugva tegyék. Mindenképpen határozzák (határozzátok) meg a jobb dugóállást.

Kellemes „dugózást” és zenehallgatást kívánok – és persze, a Noise Killer Max véglegesen megmaradt a P10 tápgenerátorom egyik aljzatában.

***

A figyelmesebb olvasó rögtön fel is tehetné a kérdést, hogy mi lett a piros, VF Max sorsa? Mert bizony, Cables virtuális földjei „összeférhetetlenek” voltak a P10 tápgenerátorommal, de anno hozott hozzám egy pirosat, amiről tavaly januárban beszámoltam, és ami valamiért pozitív hatású volt a P10-be dugva is.

A mostani próba alapján bizonyossá vált számomra, hogy a valamikori „piros” dugó, és a mostani Noise Killer Max, családtagok, ugyanúgy működnek. Ebből következően helyesbítenem kell, a VF Max nem virtuális föld, hanem egyfajta párhuzamos tápszűrő – valószínűleg ezért működött jól a tápgenerátorommal.

Mivel kettőjük közül a Noise Killer Max a hatékonyabb – szerintem, és saját rendszerben, valamint, ha túl van a bejáratódási(?), lenyugvási(?) cikluson -, ezért az maradt meg a tápgenerátorban, a „piros” pedig bekerült a villanyórához legközelebbi falialjzatba. 

***

…azonban, minden szép és tökéletes volna, „ha az a volna ott nem lett volna” – úgy vélem, a teljes kép kedvéért az alábbiakról is írnom kell Noise Killer Max ügyben.

A P10 tápgenerátoromra van kötve a teljes házimozi rendszerem, és bizony Rudolf legújabb „dugója” komoly fejtörést okozott.

A zenehallgatás egyértelműen örömtelibb lett dugóval, mint dugó nélkül, azonban a házimozim esetén két problémával is szembesültem. Ennek valószínűsíthető oka, hogy a hm-erősítőm, a szubom és a TV-m is a generátorról megy. A „zajgyilkos” hatása forráskészülék esetén (nálam) egyértelműen pozitív, azonban, házimozi esetén, már meg kellett küzdenem, hogy maradhasson.

A kép az átlagos, és átlagtól világosabb jelenetek esetében örömtelien javult. Szebb színek, nagyobb kontraszt, élőbb tónusok jelentek meg. Az átlagtól sötétebb jelenetek esetében azonban látszólag információk tűntek el, azok beleolvadtak a sötétbe, valamint túltoltakká váltak a színek. Bár a Noise Killer Max javított, ugyanakkor a korábbi és megszokott beállítás mellett rontott is a végeredményen. A lelki békémen és az eredményen azzal tudtam javítani, hogy a fényerőt egy csöppet feljebb vettem, a színtónust pedig visszább, de ez a kényszerű lépés zavarba hoz.

Ugyanígy „zavarba hoz” az, hogy a korábban említett túlzott basszus és egy bizonyos frekvenciatartomány kopogóssága a házimozi hangján megmaradt. Csökkent ugyan, de ott maradt bennem az érzés, hogy valami nem kerek, valahol baj van.

Mivel nem szerettem volna elveszteni a zenehallgatásnál kapott egyértelmű előnyöket, és második tápgenerátorra sincs pénzem, ezért hozzányúltam a hm-erősítő és a szub beállításaihoz – amit nyolc éve tettem utoljára.

Az öt csatorna vágási frekvenciáját felvittem 90 Hz-re, a szub hangerejét pedig visszavettem, amivel helyreállt a rend. Megmaradt a dugó adta több részlet, nagyobb légtér, testesebb, mélyebb(?) hang, de már nem kopog, nem telepszik rá a beszédhangokra.

Megosztom: