Bodor Audio / Long nyílt nap – nyitott fülek

A Bodor Audio újraindított „hifi klub” sorozatának első részeként a látogatók / hallgatók olyan eszközök, megoldások, „izék” hatásait hallgathatták meg, melyek kevéssé ismertek, kevéssé elfogadottak – szóval rendszeresen felkavarják az állóvizet.

A Bodor Audio ezt a kényes témát felvállalta, én meg ugyan méretes „zabszemmel” a hátsómban, de örömmel mentem.

Annak, hogy volt bennem egy jó adag félsz több oka is volt. Nem ismertem a Bodor Audio készülékeit, a rendszer felépítését, a zeneszobát. Nem tudtam, mire készüljek, mit vigyek, és amit viszek, egyáltalán hatásos lesz-e az adott közegben. Egy rövidke „főpróba” után, melyen mindössze két apróságot próbáltunk ki – ennyi fért a nadrágzsebembe -, beleugrottunk a mély vízbe.

Mély víz volt Ferinek (Bodor Audio), mert a nevét adta mindahhoz, amit hallani, vagy éppen nem hallani fogunk (azaz, azóta már mindez múlt idő). Mély víz volt nekem, mert ismeretlen rendszer esetén, egyéb esetben akár egy-két órát is eltöltök zenehallgatással, „tapogatózással”, mielőtt bármit is kipróbálok, ráadásul, ha az adott dolog éppen nem működik, legfeljebb csak a házigazdám és nem egy nagy létszámú csoport előtt kell exkuzálni magamat.

…és, mély víz volt a látogatóknak is, mert ilyen témakörű, nyílt bemutató / találkozó még nem volt, ezért nem tudhatták, hogy kapnak-e bármit is a „feláldozott” idejükért – amely idejüket és bizalmukat ezúton is köszönöm.

A Bodor Audio – Long nyílt nap meghirdetésekor némileg viccesen felvetette valaki, hogy szemkötőket fogunk-e osztogatni? Érdekes kérdés, ami nagyon gyakran felmerül a hifiben, de kizárólag olyan témakörökkel kapcsolatban, melyek még „szokatlanok” és (szinte) kizárólag olyan emberektől, akik semmit sem hajlandóak kipróbálni.

A kérdésre, mindössze kérdéssel, azaz kérdésekkel tudok válaszolni. Azok, akik hiányolják a vaktesztet, vásároltak-e életükben bármikor is, bármilyen hangsugárzót, erősítőt, forrást, stb. vakteszt alapján? Vásároltak-e autót vakteszt alapján? Vakteszt alapján döntötték-e el, hogy a Pepsi, vagy a Coca a nekik jobban ízlő kólaféle? Vakteszttel döntötték-e el, hogy apai, vagy anyai nagymamájuk töltött káposztája jobb-e?

Tehetnék fel további kérdéseket is, de inkább csak annyit írok, hogy a hifista alapvetően nem hülye, alapvetően nem akar magának rosszat. Ha valamit mégis csak kizárólag azért ítél jobbnak (vagy rosszabbnak), mert azt látja, hát megérdemli – éljen vele együtt élete végéig.

A vakteszt „mindenek-felettisége”, a „jónak ítéljük, mert látjuk”, és hasonló butaságok, már a nulladik teszten, a gyülekezés során megbuktak – de nagyon.

Vittem magammal egy citromsárga frizbit, amely tárgy (adott szín) bizonyos körülmények között nagyon negatív, más körülmények között, viszont pozitív hatású. „Bemelegítésként” – még csak gyülekeztünk, de már szólt a zene -, valamint azért, hogy figyel-e bárki, betettem a frizbit egy tipikusan rossz helyre, a készülékek mögé, a falhoz.

Egyszerre szólaltak fel a jelenlévők, hogy ezt nagyon nem kellene csinálnom, mert elrontottam a hangot. Tehát, látták, mit teszek, látták, hogy „színes kísérletről” van szó, mégis negatívnak ítélték a hatást. Ok, tehát figyelnek, ezért a frizbit előretettem a „jó” helyre, amely helyen a sárga szín hatását már egyértelműen pozitívnak ítélték – de csak addig, amíg más eszközökkel eme pozitív hatást „ki nem ütöttem”.

A továbbiakban, csak a legnagyobb változásokat eredményező „izékre” fogok kitérni, de előtte még néhány fontos „össz-észrevétel” a Bodor Audio első klubnapján tapasztaltakról.

Nem vagyunk egyformák, amit kötelezően el kell fogadnunk. Nincs egyetemesen jó és rossz hang, nincs egyetemes igazság, mert a maguk módján mindenkinek igaza van, és mindenkinek az a legjobb hang, amit keres, és amit idealizál.

Igen, az élőhanghoz kell / kellene hasonlítanunk a reprodukáltat, no, de melyik koncertterem, melyik részéhez, hányadik sorához? Ahány koncertterem, ahány sor, annyiféle hangzás. Melyik legyen a fő, a dedikáltan legfontosabb hangszer, ami az irányt mutatja? Hegedű, zongora, szaxofon, énekhang (bariton, alt, szoprán, tenor)? Már két zenész sem tud megegyezni abban, hogy melyik a jobb felvétel – a hegedűs szerint az, amelyiken szebb a hegedűhang, a trombitás szerint pedig a „másik”, az ércesebb.

Ezt mind-mind el kell fogadnunk, együtt kell velük „hifiznünk” és közös tapasztalatok, eltérő vélemények konklúzióival kell előrébb jutnunk.

Ha statisztikailag szeretnénk elemezni a történteket, akkor a legfontosabb adat, hogy a jelenlévők kb. 60 százaléka minden egyes változást érzékelt. Azonban, ezt az adatot feltétlenül ki kell egészíteni azzal, hogy a közös szeánsz elején, friss füllel, sokkal nagyobb volt a „hatásfok”, mint két-három óra elteltével. Voltak olyan változtatások, melyek 100 százalékban átlépték az „ingerküszöböt”.

A statisztika részét képezi egy nagyon fontos észrevétel, amit hajlamosak vagyunk (voltunk) nem figyelembe venni. A „legjobb” helyeken, a fő „sztereószékben” és a mellette lévőkben a hatások erőteljesebben voltak érzékelhetőek, mint a rosszabb helyeken – például, ahol a fal mellett állóhullám alakult ki.

Ízléstől és ülőhelytől(!) függően a hatások egy részét bár ugyanúgy jellemezték, de a kapott végeredmény szempontjából nem ugyanúgy ítélték meg. Érdekes volt – és feltétlenül figyelembe kell venni más tesztek esetén is -, hogy akik érzékenyebbek a térre, fontosabbnak érzik a jelenlét érzetet, többször érzékeltek változást, és azokat többször érzékelték pozitívnak.

Egyértelműen és egyöntetűen negatívnak ítélték az alábbiakat az adott, Bodor Audio „alapokon” – tehát, az adott rendszeren, az adott szobában, amit feltétlenül érdemes továbbgondolni:

• Entreq Vibb Eater a hangsugárzókra téve.
• Elempakk a hangsugárzókra kötve.
• Bármilyen golyós rátét a hangsugárzókon.
• Sárga és kék szín a hangsugárzókon.
• Vörösrézcsövek a hangsugárzókon.
• Tchang úr korongjai a hangsugárzókon (ezen nagyon meglepődtem, mert ez az a „varázseszközöm”, amit mindenki le akar nyúlni a hangsugárzójukon való kipróbálás után).

Egyértelműen és egyöntetűen pozitívnak ítélték az alábbiakat az adott, Bodor Audio „alapokon” – tehát, az adott rendszeren, az adott szobában, amit feltétlenül érdemes továbbgondolni:

• Billentyűzet, egér, újság és egyéb „véletlenül” elhelyezett kacatok levétele az elektronikákról.
• Entreq Vibb Eater az erősítők tápegysége és a dac dac-csipje felett elhelyezve.
• Vörösrézcsövek az elektronikákon.
• 4 db A/5 méretű smirglilap elhelyezése a falon.
• 5 zacskó kék gyöngy elhelyezése a szoba hátsó részén.

Két olyan dologról, melyek hatását mindenki érzékelte, sőt, elegendően nagynak ítélte a változást, valamint az irányban is megegyeztek (pozitív, vagyis javított) részletesebben kell, hogy írjak.

Az egyik a japán karakter, amiből első körben 2-2 darabot helyeztünk a rendszerbe bekötött hangsugárzók magassugárzója alá és fölé. Úgy vélem, ez volt az a pont, amikor még a nyitottabb gondolkodású résztvevők is némileg elcsodálkoztak, majd, amikor felkerültek a karaktereket tartalmazó papír cetlik a szobában lévő, de nem bekötött hangsugárzókra is, még én is meglepődtem. A 12 db papír cetli hozta azt a változást, amiért akár fizettünk is volna.

A másik jelentős előrelépést egy olyan „tett” okozta, amit ha korábban néha-néha megemlítettem, vagy csak utaltam rá, nagyon komoly lejárató-kampányt eredményezett – de a jelenség ettől még létezik.

Egy rövid pihenő és beszélgetés után újrainstalláltuk a legjobbnak – mindenki által pozitívnak – ítélt kiegészítőket, meghallgattuk többször is ugyanazt a két felvételt, majd prána nadi kezelést adtam a switch-nek. Az ezután, hálózatról megszólaló zene jelentősen jobb volt, mint korábban, olyannyira, hogy a Tidal-ról kapott hangminőség megközelítette azt, amit a számítógépen tárolt hangfájlok nyújtottak.

Azon kívül, hogy „kézrátétellel” mindenki számára érzékelhető változást sikerült elérnem, külön örültem annak, hogy gondolkodó barátom az eredményt meghallgatva, még egy teljesen elfogadható, és abszolút „földhözragadt”, fizikai magyarázatot is adott a jelenségre.

Abban nem vagyok biztos, hogy tényleg az történt, amit elméleti síkon felvázolt, de legalább végre kaptam (kaptunk) egy lehetséges, és a köz számára is elfogadható magyarázatot, valamint egy javaslatot, ami ugyanazt eredményezi(?), mint a „kézrátétel”.

Itthon tettem is egy próbát, de nem árulom el az eredményt, mert kíváncsian várom, hogy a látogatók kipróbálták-e, és ha igen, náluk milyen eredmény született. Ha lesz folytatás, betesszük a javasolt eljárást is a programba, és mindenki maga döntheti el, hogy a prána nadi kezelés „csak azt” csinálja, mint az elfogadható magyarázat és javasolt megoldás, vagy tesz valami mást is.

Úgy vélem a Bodor Audio újraindított hifi klubjának első része több szempontból is eredményes volt:

• Találkozhattak egymással hobbitársak, akik megismerkedtek, beszélgettek, véleményt- és telefonszámokat cseréltek.
• Megismerkedhettek olyan hangzásváltoztató lehetőségekkel, melyek az áruk és a bennük rejlő lehetőségek ellenére sajnos, háttérbe szorulnak és rendre elfelejtődnek.
• Egyszerre tapasztalhatták meg a sokféle preferenciát, a sokféle értékítéletet, a sokféle igazságot.
• Alaposan meghallgathattak egy kiforrott, egységes elképzelés alapján felépített, komplett hangrendszert, amelynek minden eleme ugyanazt a hangzásképet, ugyanazt a hangideált képviseli.

A látogatók és a Bodor Audio lelkesedése alapján úgy vélem, hogy ez tényleg csak az első lépés, az első állomás volt. Lesz még nagyon sok Hifi Klub, melyeken konstruktőrökkel, készülékekkel, kábelekkel, hangsugárzókkal, és persze egymással találkozhatunk, ismerkedhetünk.

Megosztom: