Néhány nappal ezelőtt arra kértelek titeket, hogy hasonlítsatok össze kettő, nagyon rossz felvételt. A felvételek egy telefon mikrofonjával készültek monóban, MP4 formátumban, 128 kb/s bitrátával, majd át lettek alakítva 128 kb/s MP3-ra.
A mentések, átalakítások során (ami mindkét esetben ugyanaz volt) abszolút elvesztettem a fonalat, tehát magam sem tudom, hogy melyik állapot az „A” és melyik a „B” felvétel. Sőt, ebben tudatosság is volt, mert nem arra voltam kíváncsi, hogy melyiket halljátok jobbnak, melyik hanganyag készült jobb rendszeren(?), jobb készülékeken(?), jobb hangsugárzókon(?) lejátszva. Mindössze azt szerettem volna tudni, hogy a két felvétel között a hallgatók hány százaléka hall különbséget.
Ez a „mindössze” azonban a nagyszámok törvénye alapján igen jelentős és elgondolkodtató eredményhez vezetett.
Az igen-igen rossz, ráadásul tovább is butított felvételek között a (különböző csoportokban) szavazók összesen 97 százaléka hallott különbséget, sőt, 76% kifejezetten nagynak érzékelte a két felvétel közötti különbséget. Ismételten hangsúlyozom, a különbség észrevétele és nem az értékítélet volt a lényeg.
A meghallgatások során telefonok saját hangszóróit, fejhallgatót és „nagy rendszert” egyaránt használtatok. A különbség érzékelése tehát nem azon múlott, hogy a felvételeket éppen telefonon, vagy éppen sokmilliós rendszeren hallgattátok meg. Ezt megismétlem a hangsúlyozás érdekében – a két igencsak lebutított, monó felvétel közötti különbséget még telefonon keresztül is érzékeltétek.
Óhatatlanul felmerül bennem a kérdés, hogy amikor valaki arra hivatkozik, hogy azért nem hall különbséget pl. két tápkábel, kétféle alátámasztás, két hangszórókábel, stb. között, mert kicsi az adott rendszer felbontása, az jogos-e. Úgy vélem, nem – elvégre két 128 kb/s MP3 felvétel között még egy mobiltelefon hangszóróján is hallható az a hangkülönbség, ami egy rendszer egyetlen elemének cseréje során keletkezett.
Felvetődik bennem a kérdés, hogyha sokan hallanak különbséget két felvétel között – jelen esetben 97% -, akkor lehet-e arra hivatkozni, hogy pusztán placebóról, önámításról van szó? Úgy vélem, nem – hiszen a résztvevőknek nem azt kellett meghatározniuk, hogy melyik a jobb, nem kellett „önigazolást találniuk” egy-egy drágább beruházás indoklására, mindössze azt kellett eldönteniük, van-e két, számukra érdektelen hangfelvétel között különbség.
A meghallgatások során – mint jeleztem – többféle minőségű rendszeren hallgattátok meg a felvételeket. Néhány hozzászólásból, magánlevélből, telefonhívásból – vagyis beszámolóból – az is kiderült, hogy a monó MP3 ellenére, a két felvétel között nem csak tónusban, hangokban hallotok különbséget, hanem térbeli elrendezésben, térábrázolásban is. Tehát az egyik eszközön / rendszeren „csak” másmilyennek hallottátok a kétféle felvételt, a másikon pedig a „monóság” ellenére térről, hangszerek térbeli elrendezéséről, azaz a térmegjelenítési különbségükről is beszámoltatok.
Ebből egyértelműen következik, hogy még az igen-igen rossz, és abszolút elítélt, gyatra bitrátájú MP3 hanganyag is sokkal több információt tartalmaz, mint amit a legtöbben gondolnak róla – csak még nem volt módjukban meghallgatni egy igazán jó rendszeren. Természetesen a jó most sem azt jelenti, hogy drága.
Mivel a beszámolók során az „A” és „B” hangképet ugyanúgy jellemeztétek (ha írtatok jellemzést is), így azt is nyugodtan kizárhatjuk, hogy a szavazások során csak vaktában lövöldöztetek. Azonban, van egy érdekesség a jellemzésekben. Az egyre jobb lehallgató-rendszereken meghallgatva a felvételeket, már nem csak pusztán másnak hallottátok azokat, nem csak pusztán jobbnak hallottátok az egyiket, hanem a gyengébb rendszeren (pl. telefonon) rosszabbnak hallott felvétel pozitívumaira is felfigyeltetek.
Ebből következően abszolút érthetővé és elfogadhatóvá válnak azok a beszámolók, melyek arról szólnak, hogy a rendszer hangminőségének javulásával a korábban hallgathatatlanul rossznak ítélt felvételek hallgathatónak, sőt, időnként meglepően jó minőségűnek bizonyul(hat)nak.
Lehetne még sokáig boncolgatni, elemezni a szavazás eredményét, de ugorjunk egy nagyot, és inkább nézzük meg, hogy mi változott a rendszerben a két felvétel készítése során.
Az egyik hangfelvétel készítésekor, a képeken látható tárgyak a hangsugárzók mögötti területen (polcokon, földön) voltak elhelyezve, valamint az Entreq „patkány” egy Entreq dobozon üldögélt, a másik felvétel során pedig a helyükről elvettem azokat, és a fotókon látható asztalokra tettem.
Tehát az eredeti felvételekben lévő különbséget – amely különbséget még az alapos lebutítás ellenére is hallotta a válaszadók 97 százaléka -, a következő tárgyak okozták:
– 1 db Entreq Vibb Eater,
– 5 db unikumos üveg,
– 4 db csiszolóvászon,
– 5 zacskónyi kék gyöngy,
– néhány sárga színű Jáva és Duplo elem,
– 5 db vörösréz csőlezáró,
– 1 db 2 cm-es vörösrézcső-darab,
– 1 db narancssárga fakocka,
– 4 db ezüstszínű korong.
Mindezek ára – a „patkánnyal” együtt – kb. 26 000 Ft, ami a teszt-hangrendszer új árának mindössze 0,57 százaléka, a véleményetek szerint, hatásuk mégis jól hallható hangkülönbséget eredményez.
A hangrendszer egyetlen eleme sem lett kicserélve, nem lett megváltoztatva, sőt a hangrendszerhez hozzá sem lett nyúlva. A felsorolt tárgyak ráadásul nem a hangrendszer elemeiről kerültek le (majd vissza), hanem a polcokról, földről, valamint egy vf-dobozról. Ezt azért most egy kicsit érdemes „ízlelgetni”…
Azonban, menjünk is egy kicsit tovább, és gondolkodjunk a felvételekkel kapcsolatban most már a konkrét tárgyak ismeretében.
A két hangfelvétel közötti különbségből egyértelműen kiderül, hogy a felsorolt tárgyak nem pusztán ránk vannak hatással, akár azért, mert látjuk azokat, és hatásukat bebeszéljük(?) magunknak, akár azért, mert az emberi szervezetre hatnak. Tehát, a hangreprodukálás szempontjából nem pusztán megmosolyogni való „butaságok”.
Hatásuk hangfelvételen is rögzíthető, sőt, az olyan nagymértékű, hogy kisfelbontású, alacsony bitrátájú, igen-igen lebutított felvételen is észlelhető.
Köszönöm a segítségeteket.
Update.
Egy kíváncsi olvasótársunk úgy döntött, alaposabban megvizsgálja a felvételek spektrumát, és az eredményt elküldte nekem – ezúton is köszönöm.
Nem tudom, melyik készült az A és melyik a B felvételből. A meghallgatás után (de csakis azután), nézzük meg, hogy a fülünk mellett, milyen eredményre jutott a műszer.
Comments
10 comments
Tomee
Ezzel a teszttel – úgy érzem -, hogy az a baj, hogy nem volt kontroll. A korrekt tesztnek kellett volna egy pár olyan, ami ugyan az a felvétel. A – B és C -D. Az egyikről tuti, hogy tudjuk, hogy egyforma. Így kiderült volna, hogy hallanak e különbséget az egyformák között vagy nem.
Long
Természetesen elfogadom az észrevételedet, de óhatatlanul felmerül néhány kérdés, és egy aprócska „gond”.
Meghallgattad a két felvételt?
Hallottál közöttük különbséget?
Ha hallottál, nem bízol magadban annyira, hogy eldöntsd, bemeséled magadnak a különbséget, vagy valóban hallod?
Miért gondolod, hogy a zenehallgatók nem tudják eldönteni, hogy létező, vagy csak képzelt különbséget hallanak?
stb.
Miért van az, hogy mindaddig, amíg azt hitték a különböző fórumokon megosztott szavazások során, hogy két aktív eszközt, vagy éppen két eltérő felvételi / tömörítési eljárást kell(ene) megkülönböztetniük, az általad jelzett (és hasonló) metodikai probléma nem merült fel?
Tomee
Bennem ez mindig felmerül, ez a kérdés.. Ennél és az általad említett más teszteknél is eleve kódolva van benne, hogy van különbség, és ilyenkor hajlamosak keresni. Szinte mindehol hiányzik a kontroll. Ti mindig annyira biztosak vagytok abba, hogy amit hallotok az úgy van és nem csap be benneteket a pszhihé. Én nem. Én szeretem, ha van kontroll, mert akkor sokkal meggyőzőbb a levont következtetés. Így nem az.
Egyébként én meg azon csodálkozom, hogy ez az igény bennetek nincs meg. Ha van kontroll, önmagatoknak és másoknak is sokkal nagyobb “bizonyíték” az eredményre.
Tomee
Vagy szerinted rosszul gondolom, hogy ha van A, B és C, és ebből egy eltérő, sokkal precízebb a teszt és kizárja a vélt dolgokat? Nekem így kicsit olyan önigazolásnak tűnik a dolog, nem valódi kíváncsiság az.
Volt egyszer már hasonló, ahol két tök egyforma fájl volt, és ott is a többség hallott különbséget.
Long
Rendben.
Tomee
Sajnálom 🙁
Gábor Pál Nagy
Hahaha, hát ez nagyszerű volt Zsolti !
Eszembe jutott még egy „pszicho”-szomatikus reflex, ami ennél a „tesztnél” működhetett, valamilyen mértékben, de nem említetted meg. Hadd idézzem ide én, akkor.
Az olvasóid nagyra értékelnek Téged, komoly, nagy tudású embernek tartanak, hisznek Neked. Még én is, pedig alapvetően semmit sem fogadok el csak úgy senkitől, csak ha az állítást magam is igazolni tudom, vagy tapasztalati, vagy legalább tudományos-elméleti úton.
Jelen esetben, ez a motívum, a bizalom az irányodban, befolyásolhatta a teszt ( na, ez az igazi „vak”teszt…) eredményét. A megkérdezettek úgy gondolhatták, hogy a két felvétel mindenképpen más. Ebből adódóan, különbséget akartak találni a kettő között.
Más módszert javasolnék, egy esetleges kontrolláltabb újra tesztelésre.
Készíts 4 felvételt. Egyet a kütyükkel, hármat nélkülük. Nem kell az mp3 dili, legyen sima vaw. Felteszed a 4 file-t egy felhőbe, letöltik, és szavaznak, hogy melyik a „módosított”.
4 fájllal már elég jó, 6-al nagyon jó eredménnyel jön ki, hogy valóban egyértelműen hallják-e a másságot. Mindenkinek egyetlen sorszámot kell mondania, hogy szerinte melyik a kütyüzött. Ezt aztán egy diagramba lehet rendezni, és közzétenni, abból egy pillantásra látszik a lényeg, hány százalék találta el. És a kontrollt számon kérők sem mondhatnak egy szót sem.
Üdv, Gábor
Long
Egyetértek és elfogadom.
Három igazán fontos, továbbgondolandó és tényleg egészséges szkepticizmusról árulkodó hozzászólást kaptam. A tiédet és Tamásét, akik a teszt statisztikai értékének valósabbá tételére tettetek javaslatot, valamint Károlyét, aki mérnökként gondolkodva a technikai megoldásból hiányolta a profizmust.
Azonban úgy vélem, a témakörbe, a ma még szokatlan és kevéssé elfogadott eszközök, hatások, jelenségek megismertetésébe és elfogadtatásába én már elegendő energiát fektettem.
bta
A hangsugárzók közelében elhelyezett kisméretű tárgyak okozhatnak némi akusztikai változást diffrakció által, de a diagramok által mutatottnál kisebbre becsülhetőt. A szakember első blikkre mérési hibát is feltételezne, de vannak meglepetések. Ha haladni kívánsz, első körben a diffrakciós hatást ajánlatos ellenőrizni. Az egyszerűség kedvéért időben stabil amplitúdójú mérőjellel, a legnagyobb eltérést mutató frekvenciákon.
Most jön a beugratós kérdés:)
Ha kiderülne, hogy a kísérleti tárgyaknak igenis van „számottevő” akusztikai hatása, akkor visszavonnád az emberi szervezetre gyakorolt hatásukról írt állításodat? Ha emellett is fenntartanád, akkor adódik a logikus következtetés : Mi értelme van számodra / számunkra az ilyen teszteknek?
Long
Úgy vélem, abszolút félreértelmeztél.
Kizárólag a környezetünkben jelen lévő EM-zajok esetében állítom egyértelműen (biológusként tudom), hogy az ezek csökkentésére szolgáló megoldások óhatatlanul hatással vannak az emberi szervezetre is.
A térhálók, energiamezők, rezgések emberi szervezetre gyakorolt hatása a keleti kultúrában elfogadott, a nyugati kultúrában pedig kétkedéssel fogadják – ezzel kapcsolatban legfeljebb megfigyelőként, tapasztalóként és szemnyitogatóként veszek részt. Egyértelműen állítani semmit sem tudok, mert jelenleg az ezekkel kapcsolatos jelenségekre legfeljebb csak rácsodálkozom és egyben elfogadom (valamint sugallom a saját és keleti filozófia véleményét). Lásd. tari és stonehenge-i beszámolók.
A tesztben használt unikumos üveg akusztikai hatásához nem fér kétség, a Dr Gaál László által felfedezett páratartalomra való hatást (és ezáltal a levegőben terjedő hanghullámok megváltozását), pedig csak feltételezem.
A zeneszoba falain elhelyezett smirglinek és „vörösréz-csengettyűknek” egyértelműen akusztikai hatásuk van.
A színek hangképre(?), hangérzékelésre(?) való hatása egyelőre rejtély, különös tekintettel arra, hogy a hatásuk fénymentes közegben is létrejön. Nem tudom, mire és miként hatnak, de megkerülhetetlenek.
A tesztből a köz, és számomra levonható „értelmet” magában a blogbejegyzésben megírtam, nincs mit megváltoztatnom, átértékelnem.
A teszt legnagyobb tanulsága (a leírtakon kívül) azonban az, hogy mindaddig, amíg mindenki úgy gondolta, konkrét tárgycseréről (pl. különböző dac) volt szó, a teszttel kapcsolatban semmiféle aggály nem merült fel.
Az aggályok mindössze akkor kezdődtek, amikor a szkeptikus keménymag rádöbbent, hogy az általuk is jó hallható különbséget olyan tárgyak okozták, melyek kipróbálását, hatásuk megtapasztalását szkeptikusságuk egyébként nem engedi.
A továbbiakban ezzel nincs dolgom. Tanulságként, mindenki annyit von le, amennyit akar, vagy tud.
Aki nem tud mit kezdeni, vagyis inkább nem akar mit kezdeni a „szokatlan beszámolókkal”, az nyugodtan szkrollozhat és örömmel ajánlom figyelmébe a többi, közel 400 blogbejegyzést, aki pedig eléggé nyitott és elfogadó, a meglévő rendszerének hallgathatóságát – és ezáltal a zenével való kapcsolatát – képes a javaslatokkal jelentősen javítani.
Ennyi.