A Skorpió együttes tulajdonképpen mindig is Frenreisz Károlyt jelentette. Ő volt a frontember, ő írta a számok nagy részét, ő válogatott maga mellé zenésztársakat és persze, ha már nem működött, ő oszlatta fel a zenekart. Basszusgitár-játékáért kétszer is az év basszerének választották: 1974, 1981. Ezúton írnám le azon magánvéleményemet, hogy sajnos ő is azon magyar zenészek közé tartozik, akik sohasem jutottak arra a szintre, nemzetközi elismertségre, amire tehetségük alapján jogosultak lettek volna (lennének). Megkapta ugyan Budapest díszpolgára címét, A Magyar Érdemrend tisztikeresztjét, valamint a Fonogram Életmű-díját, de ezen elismerésekkel együtt sem jutott fel a „zenei csúcsra”. Egy barátomat idézve „még egy kis szemétdombnak sem lett vezérkakasa”.
Nehogy félreértsétek, hisz szeretem, tisztelem Kareszt. Ugyanolyan tehetségesnek tartom, mint testvéreit (Bujtor Istvánt. Latinovits Zoltánt), de rá néhány év múlva már alig fognak emlékezni.
…azaz mégis fognak, ha másról nem is, az Ötvös Csöpi filmek zenéjéről.
Skorpió – Aranyalbum
Tehát 1983. A trió formátumú Skorpió döglődik, új lemezre már nem készülnek, így elővették az örök dzsolidzsókert, az aranyalbumot. Kiadták 10 év rendkívül tömör válogatását 11 számmal, amely album az állóvizet legkevésbé sem felkavarva tűnt el a süllyesztőben. Számomra az album borítója különösen fájdalmas, semmilyen módon nem kapcsolódik a zenéhez, egyszerűen rossz.
Skorpió – Azt beszéli már az egész város
1985-ben Frenreisz újjászervezi a zenekart. Ismét négyen vannak, ismét van billentyűs, aki viszont egészen más vonalat képvisel, mint Papp Gyula hammond-játéka. Pálvölgyi Géza az East zenekarral 4 lemezt készített. Billentyűs játéka rendkívül kifinomult, időnként jó értelembe vett barokkos hangzású. Papp Tamás maradt a trió felállásból és visszajött Szűcs Antal Gábor az ős Skorpióból. Rendkívül tehetséges zenészek, ezt számtalanszor számtalan módon bebizonyították – ez az album, azonban „nem jött össze”. Meghallgattam egyszer (nehezen) majd feltettem a polcomra, megnéztem őket élőben (egyszer) és soha többet nem mentem Skorpió koncertre… Az 1993-ban megjelent, „A show megy tovább”, valamint újabb aranyalbumukat (20 év dalaival) pedig már nem voltam hajlandó megvásárolni, meghallgatni.
Comments