Villanyóracsere – a digitális mumus

egyéb, tuning

Talán egyszer, majd a távoli jövőben minden hifista (és hangtechnikai készülékeket gyártó cég) számára egyértelművé válik a tápellátás milyenségének hatása a kapott hang- és képminőségre. Mondom, talán egyszer majd, de valószínűleg azt mi már nem fogjuk megélni. Jelenleg néhányak (sokak) még mindig Paksot emlegetik a tápkábelekkel, tápösvényekkel kapcsolatban, másokat pedig az előbb-utóbb minden fogyasztónál bekövetkező villanyóracsere tart rettegésben.

A rettegés oka, hogy a régi analóg órákat un. digitális órákra cserélik, amely mérők a puszta fogyasztásmérésen kívül még számtalan dolgot tudnak. Beépített érzékelőik és mini számítógépük segítségével folyamatosan figyelik és elemzik az áramfogyasztás paramétereit, az impulzusváltozásokat (az óra előtti szakaszon is!), valamint (állítólag) a mágneses tér megváltozását az óra körül.

Ez utóbbiból még lehet gondja a hifistáknak, mert a villanyóracsere után az új mérő környezetében elhelyezett lávakövek, Shakti kövek, a nullára és védőföldre a biztosítéktáblán visszakötött Entreq és egyéb virtuálisföldek okozta mágnesestér-változás garantáltan detektálva lesz. Nem tudom, hogy mekkora az a változásérték, ami felkelti az áramszolgáltató “figyelmét”, de majd kiderül. Én minden esetre visszakötöttem, visszatettem mindent, mert ha még nem említettem volna, megtörtént nálunk is a digitális “átállás”.

Néhány hete értesített az áramszolgáltató, hogy 2004-es analóg óránk megérett a cserére, ezért egy adott intervallumban várjam őket szeretettel, mert villanyóracsere lesz.

villanyoracsere

Az az igazság, hogy a villanyóracsere értesítést olvasva kifutott az erő a lábamból, mert azon kívül, hogy a neten nagyon sokféle hifis beszámoló olvasható a digitális mérőóra hatásáról – én meg persze elolvastam egyet-kettőt -, az egyik barátomnál hallottam a digitális mumus hatását. Az illetőnél annyira erőteljesen lerontotta a hangképet, hogy minden “követ” megmozgatva beszerzett egy még nem lejárt hitelesítésű analóg órát és azt felszereltette. Ezzel kapott még vagy 8-10 évnyi haladékot.

A sok-sok negatív tapasztalat és beszámoló mellett néhány fórumos hozzászólás és poszt arról szólt, hogy a mérőcsere nem hozott változást (kéretik mindenkit lenyugodni), sőt, még az a hír is többször felröppent, hogy a digitális órák bekötésével tulajdonképpen még javult is a hangkép. Miután tenni úgysem tudtam volna ellene semmit, ezért a vesztesek nyugalmával vártam a cserét.

A csere előtt kipakoltam mindent a villanyóra-szekrényből (kék gyöngyök, Belt-korong, Entreq dobozok, Jin-Jang korongok…). Mivel nagyon kíváncsi voltam, ezért a szerelő érkezése után, még a főbiztosíték lekapcsolása (és a villanyóracsere előtt) előtt készítettem fényképet a PS Audio P10 kijelzőjéről.

Megtörtént a csere. Visszakapcsolta az áramot, aláírtam a papírokat, majd a szerelő távozott – én meg rohantam be a P10-hez, hogy készítsek egy új fényképet a kijelzőről. Tulajdonképpen előtte is utána is több fényképet készítettem, de a zajspektrum folyamatos, gyors változása miatt, az azt jelző képernyőfotók az esetünkben semmiféle valós információt nem jelentenek. Ezért csak a szinuszgörbe hullámtetejét mutatom meg nektek.

Mielőtt megnézitek az alábbi “hullámtetőket”, feltétlenül tisztázni kell, hogy egy mindenféle nagyfogyasztótól mentes családi házas részen lakunk, az óracsere délelőtt történt. Nem szeretnék és nem is tudok általánosító következtetéseket levonni, de mindenesetre érdekes, amit a képeken láthatunk. Nem tudom, kinek mennyire jó a szeme, de talán mindenki számára érzékelhető mindaz, amire a figyelmeteket szeretném felhívni – remélem, létezik valami nagyon egyszerű magyarázat rá.

Az analóg óra és a digitális óra használata mellett fotózott szinusz-hullámok felső szakaszát a könnyebb összehasonlíthatóság érdekében megtükröztem – tehát a vonal külső szakasza mindkét esetben a felfutó él, a belső szakasza pedig megy a “hullámvölgy” felé. Mivel az összemontírozás során “megkevertem” a lapokat, vagyis a fotókat, így nem tudom, hogy melyik készült az analóg és melyik a digitális órával – igazából csak arra voltam kíváncsi, van-e bármilyen, esetleg mérhető különbség.

villanyoracsere

A fotózkodás után visszatettem mindent a villanyóra mellé, bekapcsoltam a készülékeket (hangrendszert is, házimozit is), de nem indítottam el semmit – hagytam melegedni -, hanem leültem dolgozni. Ezt meg kell, hogy ismételjem, tehát leültem dolgozni a munkaeszközeimmel – a számítógépemmel valamint a kalibrált és alaposan kiismert Dell monitorommal. Mivel 6-10 (néha 20-22) órát bámulom naponta, ráadásul pénzkereseti eszköz, így merem remélni, hogy mindazt, amit mostantól írok, még a legelvakultabb ellendrukkerek sem fogják szimpla placebónak minősíteni.

Leültem, bekapcsoltam a monitort, a gépet és megjelent az alapképernyőm, ami egy full fekete háttér, rajta néhány folder a megnevezéssel, valamint alul a programok. Bambán bámultam a “nyitóképet”. Betöltöttem a munkámhoz szükséges programot, valamint egy műszaki magazint, amin éppen dolgoztam és teljesen egyértelművé vált, hogy valami történt. Nem a régi, monitoromat, azaz annak képét láttam, hanem egy másikat.

A villanyóracsere hatására a munkamonitorom képe (számomra) jelentősen megváltozott – ismételten leírom, hogy munkamonitor, nem játékszer, nem hobbi, nem hifi / házimozi, hanem munkaeszköz.

Megváltozott a monitorom színhőmérséklete (eltolódott sárgába), valamint a fekete-fehér arányok valahogy másokká váltak – igazából sokáig nem is tudtam megfogalmazni, hogy mi a gondom, de más volt, mint a megszokott. Ugyanakkor a betűk, a rajzolatok élesebben, kontúrosabban jelentek meg. Megcsináltam a munkámat, majd utána nekiláttam alaposabban utánajárni a dolognak.

Bekapcsoltam a házimozinkban lévő plazma-TV-t. Az eredmény ugyanaz – sárgásabb tónus és a fekete-fehér arányok megváltozása, de valahogy mégis részletesebb kép. A konyhai LCD-n ugyanez, a kicsi házimozinkban lévő képcsöves Sony-n szintén, de ez utóbbin a felbontás javulása erőteljesebben, a színeltolódás és a fekete-fehér változás kevésbé érvényesült.

Először tulajdonképpen megijedtem a negatív változástól, ugyanakkor örültem a pozitívoknak. Néhány óra múlva visszaültem dolgozni és azt vettem észre a monitoromon, hogy a sárga-eltolódás csökkent a fekete-fehér tónusok még mindig “megfoghatatlan” megváltozása viszont azonos maradt.

Mivel ez egyértelműen jelezte számomra, hogy az új óra és az új biztosíték bizony változik (egyértelműen bejáratódik), bekapcsoltam a szaunánk kályháját és adtam az ampereknek. Mivel bekapcsolva maradt a kijelzője, ezért kíváncsiságból megnéztem a P10-en, hogy a szauna milyen hatással van az áramellátásunkra: 3,6 V feszültségesést okoz. Ez mondjuk egy csöppet meglepő. A szaunát – a beépített időlimit miatt – többször is beizzítottam és néhány órára a villanysütőnket is bekapcsoltam. Az elindított sütő hatására további 2 V csökkenést mutatott a P10.

villanyoracsere

Két napra valahogy kikapcsoltam a tudatomból az óracserét és a képernyőkön tapasztalható változást, majd a harmadik nap árgus szemekkel leültem a munka-monitorom elé. A korábban tapasztalt színhőmérséklet-eltolódás jelentősen kisebbnek látszódott, ellenben a megfoghatatlan, ám zavaró fekete-fehér probléma ugyanúgy megmaradt. Sorban betöltöttem a kalibráló ábráimat és nekiláttam a kalibrált monitoromat újra beállítani. A gondot a gammaérték megváltozása okozta. Azaz nem jól mondom, mert a gamma a korábban beállított volt, de a digitális villanyóra és az új főbiztosíték olyan változást hozott, aminek hatására a munkamonitorom a régi gammával már nem volt “jó”, annak értékén változtatni kellett. Az új gammával viszont összességében jobbnak ítéltem a kapott képet, mint amilyen a digitális “mumus” előtti időben volt. A színhőmérsékleten – a sárgás tónus lassú csökkenése miatt – nem változtattam.

Mivel végre értelmezhetővé vált számomra a probléma, nekiláttam a szintén kalibrált plazma TV-nket beállítani. Ezt rendesen megszívtam, mert számomra rejtélyes okból, csak fix értékű gammát lehet állítani rajta – a korábbi 2,2 kevésnek, a beállítható 2,0 pedig soknak bizonyult, igazából 2,1-re lett volna szükségem. Nem maradt más, mint némi türelmet igénylő kontraszt és fényerő-tologatás. Sikerült a dolog, és azt kell írjam, hogy a házimozinkban lévő TV képe szintén jobb lett, mint a korábbi analóg villanyóra idejében.

A konyhában lévő régi LCD-TV képernyőjét nem sikerült beállítanom, annak a képén a digitális óra összességében némi minőségromlást hozott. A kicsi házimozinkban lévő képcsöves Sony viszont nagyot “nyert” az új mérőórával, annak beállításához nem nyúltam, mert a korábbi értékeket megtartva is szebb lett a képe.

Tehát, az összesített eredmény képernyőfronton: képcsöves TV alapból határozott javulás; munkamonitor és plazma TV után-hangolással javulás; konyhai LCD romlás. Ez elég jó arány, tulajdonképpen nem lehet panaszom.

Nagyjából idáig jutottam az írással, amikor úgy döntöttem várok még két napot, mert a napok múlásával (mint jeleztem) a monitoromon folyamatos változást érzékeltem. Ismét bekapcsoltam a szaunát – hagy “pörgesse” az órát – és türelmesen vártam.

Most tehát két nappal később folytatom az “órás tapasztalatok” megosztását. Érdemes volt várni, és teljesen biztos vagyok benne, hogy néhány hónap múlva további változásokról tudnék beszámolni nektek.

A képminőségnél hagytam abba. Az első észrevételként említett sárgás tónus gyakorlatilag eltűnt – most áldom az eszemet, hogy az újra beállításnál monitorom színhőmérsékletét nem kezdtem el csesztetni. Minden TV-nknél és a munkamonitoromnál visszaállt a megszokott színarány. Nem vagyok biztos abban, hogy valóban jelen van az az ici-pici plusz sárga, amit még látni vélek, vagy csak bebeszélem magamnak, de a tendencia azt mutatja, hogy vagy már teljesen eltűnt, vagy az nagyon rövid időn belül meg fog történni.

Nekiláttam újra beállítani a konyhai LCD-t és most már sikerült jobb eredményt elérnem, mint amihez szokva voltam (voltunk). Módosítani kell korábbi kijelentésemet, egy heti “óraterhelés” után a régi LCD is profitált a digitális mérőórára való átállásból – bár messze nem annyit, mint a másik három képmegjelenítőnk.

…és akkor jöjjön a hang. Milyen hatással van a hangra a villanyóracsere – természetesen csak nálunk, egyelőre, mindenféle általánosítás nélkül.

Először a házimozink hangjával “szembesültem”, mert az óracsere napján leültünk a feleségemmel megnézni valamit. A sztereórendszert néhány napig nem hallgattam, de folyamatosan be volt kapcsolva, mint mindig.

A házimoziban minden hangsugárzónál a vágás 80 Hz-en van, ott lép be a szub. Az elrendezéssel, hangsugárzó-választással, kiegészítőkkel sikerült elérnem, hogy a hm-rendszer hangja nyugodt, kifejezetten emberséges, barátságos. A frekvenciamenet 80 Hz-től (tehát az alsótartománytól) felfelé egyenletesen esik, aminek következtében – a vágás ellenére – szub nélkül is testesnek tűnő hangja van. Ez azt eredményezte, hogy a szubbaszus csak ritkán volt bekapcsolva, mert a “hiányérzet hiánya” miatt, tulajdonképpen el is szoktam felejtkezni róla.

Már az óracsere napján feltűnt és az azóta eltelt időszakban egyértelművé vált, hogy a hangkép frekvenciamenetének enyhe esése (az alsó tartomány némi többlete) csökkent, vagy talán el is tűnt. Szub nélkül használva jelentősen csökkent a hangkép teste, ellenben a felső vég, a felső frekvenciatartomány kiszélesedett, valamint egyértelműen megnőtt a rendszer felbontása. Több részlet, több “szösszenet” jelent meg a hangképben, valamint a korábban is meglévő nagyon szép és izgalmas térbeliség tovább javult. Cserébe viszont hűvösebbé vált a hang, ami már megköveteli, hogy a szub be legyen kapcsolva.

A szub bekapcsolásával helyreállt a “rend”, de nem a korábbi, hanem egy pontosabb, kevésbé pufogó, kiegyenlítettebb alsótartománnyal rendelkező hang. Azt nem tudom, hogy valóban mélyebbre megy-e a szub, vagy csak a pufogás, az “álbasszus” megszűnése miatt tűnik úgy, de mélyebb frekvenciákat vélek hallani, mint korábban. Ami viszont teljesen egyértelmű, az egész megszólalás lazább, gyorsabb és talán(?) nagyobb volumenű. Mintha nagyobb lenne a hm-erősítőm teljesítménye.

A sztereófotelbe csak több nap eltelte után ültem le először, mert azért nagyon dolgozott bennem a félsz, hogy mit is fogok hallani a villanyóracsere után.

A hangkép némileg hűvösebbé vált. Csökkent a hang “felmelegedését” okozó felsőbasszus-tartomány kiemelés. A felső vég egyértelműen tovább “nyúlik”, nőtt a felbontás, nagyon sok apró kis részlet jelent meg a hangban. A kis JVC-k eddig is mindent megtettek a hatalmas, minden irányba kinyúló hangszínpad felépítéséért, de a “digitálisórás” hangtér egyértelműen nagyobb, mint az “analógórás”. Gyorsabbá vált a hangok megszólalása és elhalkulása, valahogy így: puuufff helyett bum, csssiiinn helyett cin. A sztereórendszernél is érzékelhető egy olyanfajta hatás, mintha az erősítő az új mérőórával jobban tudná kontrollálni a membránok mozgását – pedig nem nagyon tudom elképzelni, hogy a Nu-Vista erősítőmnek eddig is bármi gondot jelentettek volna az apró hangsugárzóim.

Az új villanyóra tehát egyrészt kiemelte, tovább javította mindazt, amiben a kis szélessávú hangsugárzóm nagyon jó, ugyanakkor az “az orrom alá dörgölte”, hogy mi a hiányossága. Az összkép azonban pozitív változást mutat – legalábbis számomra. Akiknek eddig sem tetszett a kis mini, megerősítést kaphatnak, hogy az miért nem jó hangsugárzó (basszushiány), akiknek tetszett, azok pedig a digitális mérőórával még zseniálisabbnak fogják tartani.

Mivel közvetlenül a kis JVC-hez kapcsolódik, ezért előzetesen mindenképpen meg kell említenem, hogy sajnos, rossz irányban “rohamoztam” vele. Miután letisztázódott villanyóracsere hatása, tettem néhány gyors próbát állványügyben. Ennek oka, hogy maga a gyártó fa állványt javasol a kis dobozokhoz, aminek kipróbálására eddig még nem volt módom – már csak azért sem, mert a javasolt típus sokkal többe kerülne, mire a lakásomba érkezne, mint maga a hangsugárzók. Azonban, “összeütöttem” valamit fából, valamint nálam van összeszerelésre és kipróbálásra egy dedikáltan ls3/5a hangsugárzóhoz tervezett, meglehetősen jó hangú fémállvány is. Ezekről, és a hallottakról, majd egy másik cikkben számolok be részletesen.

Úgy vélem, a látottak, hallottak alapján meghatározható, hogy mi a különbség az analóg és a digitális villanyóra között, úgy vélem, meg van az ok, ami miatt a hifista társadalom egyik fele elátkozza, másik fele pedig kifejezetten örül neki.

A forgótárcsás óra némi jótékony “koszt” csempész a hangképbe, ami az alsó tartományt megemeli – valahol 60-400 Hz között -, ugyanakkor a felső frekvenciákat pedig lekerekíti, visszafogottabbá teszi. Ergo, melegebb hangkép.

A digitális órával ez a “kosz” eltűnik. Kitisztul a hang, csökken az alsó “púp”, kiszélesedik, kinyílik a felső és legfelső sáv, nő a felbontás. A hang, a tér nyitottabbá válik. Ergo, hűvösebb hangkép.

Azok a rendszerek, melyek eleve hűvösebb hangképpel rendelkeznek, némileg erőszakosak, előtérbe nyomuló hangúak, stb., hangjuk csak az analóg mérőóra jótékony “legömbölyítésével” élvezhető, bizony könnyen katasztrofálissá válhatnak a digitális órával. A Focal, Klipsch, Avantgarde Acoustic stb. hangsugárzók, a NAIM és egyéb “kihegyezett” rendszerek tulajdonosai valószínűleg tényleg meg fognak szenvedni a “digitális mumussal”.

Mindazok pedig, akiknek rendszere puhább, nyugodtabb, pejoratív értelemben vett csöves, vagy vintage-es hangú, kifejezetten jól fognak járni.

A két szélsőséges hangzáskép között lévő többi rendszer tulajdonosai pedig attól függően, hogy a rendszerük hangképe “erre”, vagy “arra” billen fognak különböző mértékben örülni a villanyóracsere okozta változásnak, vagy fogják különböző mértékben azt utálni. Sőt, még az is elképzelhető, hogy egy-egy rendszeren a plusz / mínusz változások annyira kiegyenlítik egymást (a rendszer annyira egyensúlyban van), hogy az “összváltozás” az érzékelési küszöbünk alatt marad.

Úgy vélem, mindkét álláspont teljesen helytálló – a digitális mérőóra javít, a digitális mérőóra ront. Az ennyire különböző megítélést mindössze a rendszerek alapvető hangképe és a zenehallgató preferenciái okozzák. Az viszont, hogy a villanyóra, annak cseréje semmiféle hatással nincs a kapott hangzásra (képminőségre), egyszerűen nem igaz.

A jobb érthetőség, a “kontrasztok” miatt természetesen van némi túlzás – bekapcsolt “dinamika-expander” – a beszámolóban, hiszen eddig is elégedetten hallgattam (néztem) rendszereimet és ezután is azt fogom tenni, de nagyobb örömmel. Azonban a “sarkításoktól” függetlenül tény, hogy hallottam olyan rendszert, melynek hangját a digitális óra teljesen tönkretette. Ugyanakkor a saját rendszereimen a “digitális mumustól” kapott új és jobb térmegjelenítésért cserébe, akár 150-200 ezer forintot is kifizettem volna valamilyen “kütyüért” – a villanyóracsere meg legalább ingyen volt.

Azt nem tudom, hogy a különböző digitális mérőórák között van-e valamilyen felépítési különbség, így nem zárhatom ki annak lehetőségét, hogy az általam említetteken kívül, az órák különböző “hangja” is okozhat eltérő megítélést. Ehhez meg kellene csinálnunk a “nagy mérőóra-tesztet”, ami esélytelen. Addig is maradnak a villanyóracsere utáni általánosítások és elméletek.

Update:
A mechanikus villanyórára tett Entreq “patkány” anno semmiféle változást nem hozott a hangképben, ezért azon nem használtam. Ebből következően alapból a digitális villanyórára sem tettem. Azonban az egyik facebook-os fórumtársunk hozzászólása a villanyórás poszt előzeteséhez, megmozgatta a fantáziámat, és hajnali kettőkor kimentem a villanyóra-szekrényhez és rátettem egy kétkilós “patkányt” a digitális mérőműszerre. Nincs mit gondolkodni, nem kell ahhoz A-B teszt (ráadásul vakon), hogy egyértelműen érzékeljük, kötelező rá Entreq Vibb Eater-t, vagy bármilyen más, hasonló hatású eszközt tenni…

Megosztom:

Hozzászólások

4 Hozzászólások

Leave a Reply

  • Árpád

    Hát ez érdekes volt 🙂
    Nem szorosan a témához kapcsolódó kérdésem akad. Azt írod, hogy “NAIM és egyéb “kihegyezett” rendszerek”. Az egyébre lennék kíváncsi, hogy miket sorolsz oda. Leginkább a ‘mainstream’ eszközök közül.

  • Long

    A NAIM-et azért említettem, mert olyan cég, amelyik komplett rendszert gyárt – kábelektől a hangsugárzóig. Hangképe jellegzetesen “NAIM-es”, amit lehet szeretni, vagy nem. “Kihegyezettnek” tekinthető abból a szempontból, hogy a hangsúlyt a ritmusra helyezi, aminek következtében hangja kissé(?) tolakodó, fárasztó.
    Olyan cég, amelyik a NAIM-hez hasonlóan teljes rendszert gyárt, nem sok van – hirtelenjében az Opera Consonance, MBL, 47 LAB, Audio Note, TAD jut eszembe -, ezért “egyéb kihegyezett” rendszer alatt leginkább a különböző gyártóktól összeállított túl részletező, hűvös hangú hangrendszerekre gondolok.
    Pl. Focal hangsugárzó + NAIM erősítő; Klipsch hm-hangsugárzó + Pioneer / Sony erősítő; Vienna hangsugárzó + bármilyen nem csöves, nem A-osztályú erősítő; az új Triangle hangsugárzók egy bármilyen, nem 100%-os rendszerrel; stb.
    Természetesen mindez csak magánvélemény.

  • László Hollik

    Az Entreq patkány nem tartalmaz fémet? Ugyanis nem biztos, hogy ebben az esetben a fém- tartalmú eszköz szerencsés dolog a digitális óra szempontjából.

  • Long

    Igen, a “patkányokban” van vörösréz is.
    A digitális órára téve némileg pozitívnak éreztem a hatásukat – mint írtam, az analóg órán nem érzékeltem -, de ha az új óra és az új főbiztosíték már többé-kevésbé bejáratódott, majd újra leellenőrzöm.
    Két darab Entreq doboz is van a villanyóra-szekrényben a villanyórától néhány centire.

    Most leginkább arra vagyok kíváncsi, hogy az EM-sugárzásmérővel tudunk-e bármiféle különbséget mérni az Entreq patkány elhelyezésével – hamarosan kiderül.

EnglishFrançaisDeutschMagyar
Scroll Up