X2audio USB Harmonizer – „Nem is tudtam, hogy a Panasonic gyártott 4K-s plazmát.”

English language can be selected in upper left corner (British flag).  Provokatív cím és nem véletlenül! Számomra érthetetlen okból, a különféle elven működő képmegjelenítők tuningjával, a bennük rejlő lehetőségek kihasználásával általában még azok sem törődnek, akik egyébként tudják, hogy a jó tápellátás, zajszűrés, rezgéscsillapítás, stb. jelentős javulást eredményezhet a hangtechnikai készülékekben. Különösen igaz ez a magukat kategorikusan házimozisnak tekintő „klubtársak” esetében, akik már-már betegesen irtóznak minden ötlettől, amivel TV-jük, kivetítőjük (házimozijuk) minőségét akár jelentősen is javíthatnák. Provokatív cím, mert rögtön az elején tisztázni szeretném – azaz ellövöm a poént -, hogy az x2 audio USB Harmonizer hatása a TV-képen (is) jelentős.

Ez a beszámoló azonban egyszerre két készülékről szól: USB Harmonizer és Power Filter, mely készülékek oly mértékben javítanak a TV-k adta képminőségen, amely változás készülékcserével felérő.

Gyakran meglátogatnak olyan hobbitársak (is), akik a házimozis közösség tagjai, és a zenehallgatóktól nagyobb kétkedéssel olvassák beszámolóimat. Nem tudom, hogy ennek mi az oka, de olyan, mintha a házimozisok egyfajta burokban élnének, olyan, mintha elfelejtkeztek volna arról, hogy az ő hobbijuk és a zenehallgatók hobbija ugyanaz. Nincs semmiféle különbség a 2-5-7-x hangcsatorna technikai és minőségi követelményei között, nincs olyan, hogy házimozihangzás, meg zene, nincs olyan, hogy valami mozira, valami pedig zenére jó.

Azaz, valójában tudom is eme téveszme okát, hiszen az elmúlt 30+ évben az orrom előtt ment végbe az az üzleti folyamat, az az agymosás, amivel a gyártók megtévesztették a vásárlókat.

Felnőtt két generáció, akik nincsenek tisztában az alapokkal, nincsenek tisztában azzal, hogy minden a monóval kezdődött, majd jött a sztereó és eme első két lépcsőfokból építették tovább napjaink X-csatornát tartalmazó rendszereit. Valahogy elfelejtődött, hogy ha az alappal baj van, akkor az arra épült ház ingatag / roskatag, és ezer sebből vérzik. Ha egy hangrendszerrel gond van monóban, képtelenség hallgatni sztereóban, akkor, mi a fenétől fog majd jól szólni x csatorna használatával? Ez egy nagyon egyszerű kérdés, amire a média megalkotta azt a büntetendő választ, és egyben kategóriát, hogy mert mozihang. Bullshit, bullshit, bullshit!

Az eme bullshit-en felnövekvő generációk aztán tátott szájjal csodálkoznak, amikor meghallanak egy jó sztereó rendszert, melyben ott is szólnak hangszerek, effektek, ott is van tér, levegő, ahol nincsenek hangsugárzók. Az eme bullshit-en felnövekvő generációk felállva nézik a plafont atmos hangsugárzók után kutatva, amikor meghallják, miként is szól egy jó 5.0 rendszer, és szubokat keresnek a szoba sarkaiban, amikor megszólal egy tisztességes 20-40 Hz-es tartomány egy-egy általuk lenézett, „csak zenére való” hangsugárzóból.

A képmegjelenítőkkel kapcsolatban még rosszabb a helyzet, még nagyobb a megtévesztés. Számtalan esetben történik meg, hogy a házimozis boldogan lépeget fel a grádicson – 1K, 4K, 8K -, boldog, mert van HDR, boldog, mert ívelt a képernyője, majd azért boldog, mert végre nem ívelt, egymás után váltogatja a 3D-t, majd boldog, mert már nincs a TV-jében 3D… Teszi ezt úgy, hogy az évek alatt volt összes TV-je a szubon áll(t), a TV-k gyári „mozis” beállítását használta, semmit sem törődött képmegjelenítőjének tápellátásával, stb. Természetesen, most is mélységes tiszteletem azokkal szemben, akikről nem szól ez a bekezdés.

Adva van tehát a sztereó hang és az ettől több csatornát tartalmazó hang – akár az atmos music 128 csatornája -, melyekről a köztudat, vagyis inkább a köz egy része azt tartja, hogy más fogalmak. Pedig ugyanazok, hiszen a hang, az hang – függetlenül attól, hogy hány hangsugárzóból érkezik. Valamint adva van a hang- és a képreprodukálás, melyekről a közfelfogás biztosan „tudja”, hogy két teljesen különböző „valami”. Ugyan miért, mitől lenne más, hiszen ugyanolyan elektromos alkatrészekből, ugyanolyan kapcsolástechnikákkal állítják elő, csak hát a képnél eme alkatrészek magasabb frekvenciatartományban dolgoznak, és van egyetlen plusz dolog, maga a képmegjelenítő felület.

A képmegjelenítés tehát „tuning” szempontjából egy igazi vakfolt a felhasználók számára, pedig a TV-kre, kivetítőkre is igaz, hogy ha azokat csak „úgy” bedugjuk a konnektorba, rátesszük a komódra, és bekapcsoljuk, tudásuknak mintegy 10-30 százalékát adják. Miért ne lehetne „elővarázsolni” a többi 70-90 százalékot? Miért kell(ene) új és még újabb TV-t vásárolni sok-sok pénzért, amikor a meglévőben lévő tartalékok kihasználásával, sokkal előrébb léphetünk?

Ráadásul az a felismerés, hogy a TV-kben (is) sokkal „több van” sokkal jobb minőségűek, mint amit „csak úgy letéve” kapunk tőlük, mintegy 30-35 éves felismerés, még a képcsöves korszakból.

Peter Belt neve sokak számára ismerősen cseng. Munkásságának, gondolkodásmódjának és eszközeinek megítélése nem egységes. Vannak, akik sarlatánnak, vannak, akik zseninek tartják, azonban, volt egy ötlete, amit nem tett közkinccsé, ellenben megmutatta a korszak képcső- és TV-gyártóinak. Halála után évekkel volt egy beszélgetés, melyben felesége mesélt a megoldásról, amit Belt a legnagyobb felfedezésének tartott, és aminek hatásmechanizmusát sem Belt, sem a gyártók nem értették, de jelentősen javított a képcsöves TV-k képén.

1 2 3