Nyárbúcsúztató tuningolás

Bárki bármit is állít, a hifista legkedvesebb elfoglaltsága / időtöltése a tuningolás. Nincs is ezzel semmi baj, amíg nem megy a zenehallgatás, és persze nem megy a szociális lét rovására.

A tuningolás célja az ugyanazon rendszerből elérhető jobb hang és ennek köszönhetően az élvezetesebb, örömtelibb zenehallgatás – legalábbis ennek kellene lennie. Azonban, időnként sajnálatosan átbillen ugyanazon néhány felvétel folyamatos A-B tesztjébe. Gondolom, mindnyájunknak van olyan ismerőre, aki beleesett ebbe a csapdába.

Ebből kifolyólag, ha megkérdezik tőlem, hogy mit javaslok, érdemes-e belekezdeni, érdemes-e bármit változtatni, mindig nagyon nehéz helyzetbe kerülök – mert a tuningolás egyszerre testesíti meg a jót és a gonoszt.

Jó, mert tényleg örömtelibb lehet a zenehallgatás már néhány és nagyon egyszerű tuning megoldás segítségével – hiszen már maguk a hangsugárzók helyes beállítása is tuningolásnak tekinthető. Ugyanakkor a legszörnyűbb démon is egyben, mert egy bizonyos határvonalon átbillenve, alaposan megkeseríti a zenehallgató életét, aki egyszer csak már nem zenehallgató, nem hifista, hanem örökké elégedetlen „tuningista” lesz.

Időnként nekem is a szememre vetik, hogy hol marad a zene, hol marad az élvezet, ha ennyi mindent kipróbálok, megtapasztalok, kitalálok. Volt időszak, amikor bizony magam is el kellett, hogy gondolkodjak ezen, mert a „hogyan” sokkal fontosabbá vált, mint a „mi”.

Ennek felismerésekor nincs más, csak a lehető legdrasztikusabb megoldás, a zene és a tuningolás teljes megvonása – el kell zárni, el kell adni mindent. Pontosan ugyanazt a folyamatot kell végigvinni, mint egy drog- és / vagy alkoholfüggő esetében, ami bizony igen kemény folyamat. Már említettem, de most is leírom, a 40+ plusz év alatt kétszer kerültem olyan helyzetbe, hogy felismertem, igen-igen rossz úton járok zenehallgatás ügyben, ezért mindkét esetben eladtam, elajándékoztam az összes készülékemet, és egy „tisztulási”, zenemegvonási időszak után sokkal boldogabban élveztem újra a zenét.

Ma már egyszerűbb a helyzet, mert megtanultam felismerni a problémát, és megtanultam kezelni. Még mielőtt a tuningolás átváltana játékból, tapasztalásból, kényszerré, mielőtt még felsejlene az örök elégedetlenség démona, kikapcsolom a készülékeimet és két napig csak az iPod-omon hallgatok zenét. Ennyi megvonás bőven elég ahhoz, hogy az újra visszakapcsolt rendszer hangjában, zenéjében ismét hatalmas örömöt leljek és „kívülállóként” tudjak mosolyogni a tuningolás démonján.

No, de a kíváncsiság, a tudásvágy szerencsére soha nem veszik ki belőlem (legalábbis remélem), és tovább gondolkodva, nagyon sokat olvasva, rengeteg emberrel beszélgetve, újabb ötleteket próbálok ki (valamint próbálunk ki közösen). Nincs gond, mert ismerem a rendkívül hatásos „ellenszert” – amit legfontosabb, leghatásosabb tuningolási megoldásként nektek is javasolok -, a két napos zenemegvonást. Két nap némaság után garantáltan olyan jónak fogjátok ti is hallani rendszeretek hangját – természetesen csak a bemelegedés után -, mint előtte még soha.

Azonban, ha biztosak vagyunk magunkban, tudjuk, hol a határ, és persze képesek is vagyunk azt „nem átlépni”, akkor jöjjön néhány filléres megoldás, melyeket az elmúlt hónapokban kipróbáltunk, alkalmaztunk.

Lehetne akár mindegyikből egy-egy önálló blogbejegyzés, mert mindegyik van annyira fontos, hatásos és persze elgondolkodtató, hogy hosszabban elemezzem azokat, de majd ti megteszitek a különböző fórumokon.

Router, modem, switch, ethernetkábel

Ezekkel kezdem, mert ez a jövő. Természetesen megmarad a lemezjátszás, mint jó minőségű és divatos forrás. Sőt, biztos vagyok benne, hogy néhány éven belül az LP-hez hasonlóan a CD-t is újra felfedezik – mert ha kipukkadt az LP-lufi, akkor életérzésre, nosztalgiára alapozva rengeteg pénzt fognak majd az „ezüst-korongokon” is keresni.

A hálózati-lejátszás elemeivel meglehetősen mostohán bánunk. Adottnak, késznek, és sajnálatosan, alapból tökéletesnek vesszük. A zenehallgató azonban nem süket, nem vak, így napról-napra újabb tapasztalatokkal, élményekkel gazdagodik, és egyre jobb hang- és képminőségben részesül pusztán a hálózati eszközök megfelelő „kiszolgálásával”, jobb minőségű hálózati eszközök rendszerbe kötésével.

Tegyük a modemet, routert, switch-et (mostantól MRS rövidítéssel utalok a trióra) ugyanolyan hifi polcokra, ugyanolyan alátétekre, „szolgáljuk ki” ugyanúgy, mint bármely más hangtechnikai forráskészüléket.

Lássunk el minden MRS-eszközt analóg táppal, vagy ha kevesebb pénzből szeretnénk megúszni, válasszunk hozzájuk a gyáritól nagyobb teljesítményű kapcsolóüzemű tápot.

Nagyon sok MRS-eszközön található USB-port. Ezen keresztül „megtámogathatjuk”, javíthatjuk az adott eszköz tápellátását. Dugjunk az USB portba egy rövid USB-vezetéket melyen a nulla és az 5 V vezetékszálak közé (fekete-piros) kössünk be egy 10 000 mikró nagyságú pufferkondit. Nagyobbat ne, mert nem biztos, hogy a tápegység elbírja az induláskor fellépő gyors kondenzátortöltést. A pufferrel párhuzamosan kössünk be egy kis értékű, jó minőségű by-pass kondenzátort, aminek hangja ugyanúgy érvényesül, mint akár egy keresztváltó esetében. Sok-sok készüléken történt próba alapján azt kell, hogy írjam, nem elhanyagolható mértékű változást eredményez a kondenzátoros „pótszer”.

Már korábban is jeleztem (többször is), vegyük ki az MRS-eszközöket a műanyag dobozokból. Érdekes módon a műanyagra a modem a legérzékenyebb, annak vetkőztetése a legnagyobb hatású (azon eszközök között, melyekkel tapasztalatokat szereztünk).

Ne hanyagoljuk el az MRS-eszközök alátámasztását, amihez lehetőleg ne használjunk fémet – főleg, ha azokat kivettük a dobozából, és a választott alátámasztás közvetlenül a panellel érintkezik. Az alátámasztások milyenségének és helyzetének megváltoztatásával úgy hangolhatjuk a hangképet, mintha egy ekvalizátor és „térexpander” potmétereit tologatnánk.

Az MRS-eszközök nagyon „hálásak” a tetejükre tett különféle csillapítóelemekért – pl. Entreq Vibb Eater, Artesania Audio Damper, de akár egy megfelelő súlyú kő is érdekes és elgondolkodtató eredményre vezet.

Az ásványok ismerői ne habozzanak feltölteni ezen készülékeket pl. hegyikristállyal, rózsakvarccal, a színek ismerői pedig a megfelelő színű kék gyönggyel – az elérhető változás bizony nem kicsi.

Ha lassan is, de egyre elfogadottabbá válnak a különböző virtuálisföldek – legyenek azok gyári, vagy diy megoldások. Az MRS-eszközökre kötött vf-eknek szintén van hatásuk. Direkt használom a hatás szót, mert a modememen kipróbált virtuálisföldek közül kettő pozitív, egy pedig negatív irányba billentette a hangképet. A hatásuk kicsi, de egyértelműen érzékelhető, azonban, mivel nálam optikai kábelen érkezik a jel, könnyen elképzelhető, hogy azon felhasználóknál, akiknél koax vezetéken érkezik a net, az azon érkező magasabb zaj miatt a vf-ek hatása is nagyobb. A képen egy teljes kiépítésű elemes vf látható, ami már a puffer- és by-pass-kondenzátoros kiegészítést is tartalmazza.

No, de most jön a gond, mert sajnos, az is van, méghozzá tulajdonképpen áthidalhatatlan.

Az MRS eszközök általában egyszerre szolgálják ki a házimozit és a sztereó rendszereket – tehát, az azokon végrehajtott bármilyen változtatás hallható sztereóban, hallható a házimozi hangrendszerén, és látható a különböző kivetítőkön.

A gondot az jelenti, hogy messze nem, ugyanaz az elhelyezés, alátámasztás, stb. adja majd a legjobb hangot, ami a képmegjelenítőkön a legjobb képet – és persze fordítva. Valamint, nem ugyanaz az elhelyezés, alátámasztás, stb. adja majd a legjobb hangot a házimozin, ami a különálló sztereó rendszeren – és ez persze fordítva is igaz. Bizony, nem egyszerű a (tuningoló) hifisták élete.

Az ethernet kábellel kapcsolatban három javaslatom van.

Ha eldöntöttük, hogy megtartjuk az adott kábelt, azt nem szeretnénk továbbadni, vagy éppen annyira olcsó, hogy nem számít, feltétlenül távolítsuk el róla a műanyag bevonatot. Ha valakit zavar az árnyékoló harisnya, vagy árnyékoló fólia látványa, az tekerje be a műanyagtalanított vezetéket teflon szalaggal.

A Shakti kő és on-line hatásáról évtizedek óta beszélgetnek. Természetesen kipróbáltam a Shakti követ az MRS-készülékeken is, de nem igazán vált be. Ha volt is érzékelhető hatás, az inkább negatív volt (nálam, saját rendszerben). Ellenben az on-line kifejezetten jól működik az ethernet kábelek és a készülékek találkozásainál, méghozzá nem hosszában, hanem keresztben elhelyezve (derékszögben a csatlakozókhoz és vezetékekhez) képest. Fogalmam sincs, hogy mi okozza a nagy Shakti elenyésző, vagy éppen negatív hatását, és mitől lesz pozitív az eredmény a kicsi Shakti csatlakozókra helyezése esetén.

Van a LAN-kábelekkel kapcsolatban egy szintén érdekes észrevétel, amit leginkább csak vizsgálatra, próbára javasolnék. Az ezen kábelekre helyezett kisméretű mágnesek hatással vannak a hang- és képminőségre, amely hatás megfelelő elhelyezés esetén kifejezetten pozitív (bár kicsi). Érdemes vele unalmas időszakokban egy kicsit kísérletezni.

Tuningolás palakővel

Bár nagyon sokat vártam tőle, de a palakő az eredetileg neki szánt helyen – a TonTräger állványok alatt – kifejezetten tévút lett.

A JVC hangsugárzóim megkapták ideális társukat a TonTräger Reference 3 állványok személyében. A választásnak azóta is minden felvétel elindításánál örülök. Alaposan körüljárva a témát (és az állványt), arra az eredményre jutottam, hogy mindenképpen ki kell próbálnom a gyári ajánlásban szereplő palakőlapot / tömböt az állványok alatt, ezért némi utánjárással beszereztem a megfelelő lapokat. (2-2 különböző méret).

Betettem egy pár lapot, majd két párat az állványok alá, és azonnal ki is kellett vennem, mert akkora változást hoztak, amekkorát semmilyen anyagú állványalátéttel kapcsolatban korábban még nem tapasztaltam. Újra betettem, és bizony a hatás drasztikus, úgyis mondhatnám, hogy monumentális.

A palakő az apró JVC-kből erejüket teljes mértékben meghaladó dinamikát és basszustartományt próbált kikényszeríteni, ami egy átlagos erősítővel azonnal a hang összeomlásához vezetett volna, de a Nu-Vista bírta erővel, stabilitással. A „kis vackok” hatalmasat szóltak, méretük ellenére lehengerlőek voltak – tátott szájjal hallgattuk…

Ez állt a tuningolás egyik felében, a másikban pedig az, hogy mindaz a zeneiség, finomság, balzsamosság, amit a kis famembránosok a faállvánnyal tudtak, teljesen eltűnt.

Mivel nem akartam elhamarkodottan ítélkezni, ráadásul a határokat szétfeszítő energia izgalmas volt, ezért csak három nap után vettem ki az állványok alól a palakőlapokat – és egyben kaptam vissza a feszültségmentes, nyugodt zenehallgatást.

Azonban, a palakő tud valamit! Az energiák, az alsó határfrekvencia ilyen jellegű és mértékű megerősödését még egyetlen kőfajtától sem hallottam, ezért azt kell írjam, abszolút meg van a létjogosultsága, de sajnos, nem nálam.

…azaz, inkább úgy kell, hogy fogalmazzak, nem a hangsugárzó-állványaim alatt.

A tuningolás ősrégi alapszabálya, hogy ha valami az „A” esetben nem válik be, a „B” esetben még okozhat pozitív meglepetést. Ezért, mielőtt eladtam volna a lapokat, az egyiket betettem a médialejátszóm alá, majd a hallottak alapján a másikat a tápgenerátorom alá, majd néhány heti hallgatás és oda-vissza próba után, egy harmadik lap bekerült a modemem és routerem alá.

A Solidsteel készülékállványaimon, mint készüléklapok kifejezetten jól szerepelt a palakő, ezért revideáltam álláspontomat és örömmel használom azokat – csak éppen nem, mint hangszóróállvány alátét.

Ha van rá lehetőség, mindenképpen javaslok egy próbát vele, mert a 2 cm vastagságú palakőlapok jobb hangképet adnak, mint a Solidsteel különféle, gyári MDF / HDF lapjai, valamint a fekete gránit, alumínium és bambusz anyagú állványlapok.

Az induktivitásról (tekercsről) korábban már volt szó, de van még benne lehetőség.

A több évvel ezelőtti beszámoló után sokan kicserélték hangszóró-kábeleiket 1 mm alatti, induktivitásokból letekert, tömör rézdrótokra, vagy régi, sokat használt vörösréz transzformátordrótra. A visszajelzések alapján senki sem bánta meg.

Az induktivitások, trafódrótok azonban léteznek sokkal vékonyabb, 0,1 mm és még vékonyabb változatban is. Javaslom, hogy mindazok, akik már megismerkedtek a vékony, tömör rézdrót hangjával, építsék tovább a rendszert, és cseréljék ki IC-kábeleiket, digitkábeleiket is a fellelhető legvékonyabb egyeres vezetékekre. Digitkábel esetén különösen nagy lehet a nyereség még akár milliós értékű gyári vezetékekhez képest is – tapasztalat alapján írom.

A végére már csak egy aprócska javaslat maradt, ami tényleg egészen kicsi – mindössze 8 mm és permetezőszelep-golyónak hívják. Lehetne akár 8 mm-es kerámiagolyónak is hívni, de úgy a vele való tuningolás legalább tízszer drágább…

Ez az aprócska golyó az igen csekély súlyával, meghallható hatást eredményez akár nagy tömegű hangsugárzók, készülékek, készülékállványok esetében is – tehát tegyetek rájuk néhány darabot. Ha elgurulnának, egy-egy megfelelő méretű csavaralátét garantáltan megakadályozza benne.

Hatásos „szer”, de pont úgy vigyázni kell vele, mint pl. a smirglivel, mert ha egyetlen paraméterre figyelünk, könnyen elbillentheti a hangképet. Először a hangsugárzók tetején próbáljátok ki, majd jöhet a többi sík felület – feltéve, hogy halljátok a változást és ráadásul tetszik is.

A korábban említett palakő alátétnél nem csak „kötelező jelleggel” vártam három napot, míg végül kikerültek a hangsugárzó-állványaim alól. Igencsak kecsegtető volt a súlyos lapokra tett néhány kerámiagolyó hatása, abban reménykedtem, hogy a golyók darabszámának és helyének megtalálásával mindent megkapok (lélek + energia), de sajnos, nem jött össze. A fehér golyó persze ettől függetlenül kifejezetten javasolt tárgy tuningolás esetére. További, érdekes eredményt lehet elérni a különféle fém- és üveggolyókkal is, de a kiindulási alap legyen a kerámia.

Remélem, sikerült a tuningolás szerelmeseinek néhány ötletet adni ahhoz, hogy mivel töltsétek a kezdődő, esősebb, sötétebb időszakot, ha éppen kütyüzni támadna kedvetek. Örömmel olvasom, olvassuk majd a visszajelzéseket, kiegészítéseket.

Megosztom: